2010-ben tinilányok hada olvadozott az Opera előtt, akkor forgatták nálunk Guy de Maupassant művéből a Bel Ami című filmet, aminek főszerepét a vámpírsrác, Robert Pattinson kapta. A biztonság kedvéért pakoltak mellé egy igen durva női gárdát, az alaptörténet meg hordoz magában annyit, hogy egy jó film lehessen belőle.
Georges Duroy (Robert Pattinson) frissen leszerelt katona, visszatér Párizsba. Nem különösen tehetséges, nincs is kiemelkedő tudása semmiben, viszont roppant ambíciózus, és nem mellékesen igencsak jóképű. Összefut régi katonatársával, Forestier – rel (Philip Glenister), aki egy újságnál dolgozik. A férfi meghívja Georges – ot vacsorára, ahol megismerkedik Forestier felségével, művelt Madeleine – el (Uma Thurman), a finoman öregedő Virginie – vel (Kristin Scott Thomas) és a fiatal Cloltilde – dal (Christina Ricci). Beszélgetés közben felvetődik, hogy írhatna egy naplószerűt a katonai emlékeiről, amit aztán Forestier megjelentetne a lapnál. Madeleine felajánlja, hogy segít megtenni az első lépéseket. Szép lassan beindul a szekér, jönnek a sikerek, és közben mindhárom nővel megindul a kavarás az ágyakban is.
Szeretem a kosztümös filmeket, kedvelem az időszakot is, ahol a történet játszódik. Intrikák, politika, szex : ez a három bőven elég kell, hogy legyen ahhoz, hogy egy igazán jó film kerekedjen. Igaz, ehhez szükséges pár dolog, pl. egy jó forgatókönyv. Nos, itt jön a film első hibája : ezt nem sikerült letenni az asztalra. Kapkod, a ritmus darabos, a karakterek erőltetettek. (Mindezt úgy mondom, hogy nem olvastam a film alapjául szolgáló művet.) Mintha úgy lettek volna vele, hogy a szereplők majd szépen elviszik a hátukon a mozit. Itt jön a következő hiba : lehet, hogy előítéletekkel teli vagyok Pattinson – nal szemben, de ebben a szerepben borzalmas. Ripacs. Nem szeretek ilyen sarkított megfogalmazásokat használni, de kimondottan kínos volt nézni, főleg a film első harmadában, amikor csak a “szimpla szépfiút” kell alakítania. Az ma már kevés, hogy valaki 30 percen keresztül sármosan belevigyorog a kamerába – ezt talán csak Clooneynál tudnám elviselni. Egyszerűen nem tud mit kezdeni a figurával, később egy picit talán jobb, de még így sem üti meg azt a szintet, amit én minimumnak hívok. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy a női line-up is hozzászürkült Pattinson játékához. Thurman még úgy-ahogy, Ricci karaktere nem ad túl nagy lehetőséget a játékhoz, és legvégül Kristin Scott Thomas. Én őszinte rajongója vagyok, imádom a játékát, de Virginie szerepében önmaga karikatúrája.
Én még filmet sosem hagytam félbe, ha valamibe belekezdtem, azt végigültem – ezt is. Igyekeztem pozitívumokat keresni, de azon kívül, hogy felfedezhettem pár budapesti helyszínt, és időnként Uma Thurman megcsillant, ja, meg Christina Ricci fedetlen kebleit is láthattam, nem sok mindent találtam. Nem tudom, mennyire hibáztak a rendezők, vagy mi volt a gond, de ez túl nagy falat lett Edward vámpírnak. Még idén bizonyíthat David Cronenberg filmjében, a Cosmpolis – ban, és bár nálam nagy minusszal indul – de a lehetőséget megkapja. Ha nem jön össze, idén még jöhet egy vérszívás az év végén.
IMDB infobox
– 
Egy kis social