web analytics

Bollywood, az indiai Hollywood

Bollywood számomra sokáig egy érthetetlen valami volt. Készültek a filmek, hatalmas nézettséggel, némelyik még tetszett is, de nem váltam rajongóvá. Az elmúlt időkben viszont komolyan számolni kell az indiai filmgyártásssal. Megkértem egy kedves barátomat, aki nagy rajongó, mondhatni szakértő, írjon már pár dolgot a filmek ezen ágáról. Keresett egy cikket, és “finoman” kiegészítette 🙂 (a zárójeles vastagon kiemelt részek elkövetője Nimbooda) szóval….

Indiáról először szinte mindenkinek a Taj Mahal és a dardzsilingi tea jut eszébe, s ha a filmgyártás vagy filmipar szavakat meghalljuk valószínű, hogy kivétel nélkül az amerikai álomgyárra, Hollywoodra gondolunk. Pedig India és a “mozi csinálás” nagyon is összefügg egymással…

Az indiai filmiparnak óriási hagyománya van, azonban nem kell csodálkoznunk, ha eddig még nem sok mindent hallottunk róla, ugyanis az itt forgatott filmek elsősorban a Közel-Keleten, Afrikában, Latin-Amerikában és Közép-Ázsiában találnak közönségre.

Az indiai filmgyártás fellegvára Mumbai, amit stílusosan Bollywoodnak neveztek el. (Mumbai régi neve, Bombay után.)

S hogy ez mennyire komoly, azt a számok is bizonyítják: amíg 2003-ban, az USA-ban körülbelül 600 filmet forgattak, addig Indiában közel 1100-at. A hollywoodi filmek, becslések szerint 2, 6 milliárd emberhez jutnak el, az indiaiakat majdnem egy milliárddal többen látják világszerte. A filmek költségvetése persze jóval kevesebb, mint a nyugatiaké (pl nem annyira költenek statisztára – mert mindenki szinész akar lenni, úgyhogy mennek ha kell ha nem… az eletük sem számit mert úgyis sokan vannak, ugyhogy a biztonságra sem sokat költenek igy aztán a nagy elmélkedés végén arra jutottunk, hogy a dil se-ben tényleg a vonat tetején táncoltak, semmi trükközés 🙂 Az meg hogy a vilag legnagyobb költségvetésű filmje a devdas… hát… Megnézed es rájössz miert:D A csajom kb 160 ruhat kapott a forgatasra :D), azonban a különbségek egyre zsugorodnak, hiszen egyre nagyobb az igény az indiai filmekre. A főképp az Egyesült Államokban és Angliában élő indiai bevándorlók számára ezek a filmek a gyökereikhez való kötődést jelentik. (Blablabla… a nyugatiak zabálják. Nem kell messze menni, a bécsiek is.)

A filmek cselekménye is lényegesen eltér a számunkra megszokottaktól: túlságosan naivak és érzelgősek. Az alaptörténet legtöbbször szinte mindig ugyanaz. Két fiatal találkozik és első látásra egymásba szeret. Azonban addig nem lehetnek boldogok, amíg le nem győzik a számtalan akadályt, ami az útjukban áll: társadalmi, kulturális, vallási különbségeket. S mivel a jó diadalmaskodik a rossz felett, a konok szülők belátják hibájukat, és persze az őszinte, tiszta szerelem mindent elvisel, a végéről nem hiányozhat a happy end! (Hat ööööö… ez a csaj kb 1 filmet látott… Elfelejti, hogy az bwi filmek legfontosabb szerepe elvonni a figyelmet a nyomorról, a mindennapok problémáiról. Néhány óráig más vagyok, kipihenem magam. Nincs az mint egy amcsi filmnel, hogy feljön a főcím es már tudom mi lesz a vége… mert az amit az elején gondolok a 20-ik percben megtörténik és jön meg 6 csavar. Nincs mindig happyend, illetve nem amerikai filmesen. Kicsit még tisztábbak az erkölcseik, magasabb az értékrendjük, fontosak a hagyományaik, a filmek 99%ban értéket képviselnek, olyanokat amik a XXI. század nyugati világában erőteljesen kikoptak. Az esküvő nem csak egy buli, az anyám nem a haverom és az adott szavam sem addig tart amíg kimondom.)

A bollywoodi filmek kivétel nélkül zenés produkciók, látványos táncjelenetekkel (meg énekelnek. Látszólag 😀 Sehol sem virágzik annyira a playback mint Indiában, de ott ez tök elfogadott, simán fel is lépnek vele és ugyanúgy imádják Srk bácsit meg Aish nénit pedig az újszülött is tudja, hogy igencsak törne az üveg ha Ők énekelnek. A tánc fontosabb, azt kell tudni mindenkinek :D). Egy mesebeli világot próbálnak teremteni a vásznon, romantikus történésekkel, csodálatos, színes jelmezekkel, egzotikus tájakkal, fülbemászó dallamokkal. Gyakori, hogy a színésznő az egyik pillanatban még egy varázslatos indiai folyó partján táncol száriban, de a következő pillanatban, már az Alpokban énekel miniszoknyában. (Álom, álom, édes álom salala…a dalok pillanatokat fejeznek ki, érzéseket általában, nem kell összehasonlítani a broadwayi musicalekkel. Azért ültél be, hogy álmodj, abba meg simán belefér, hogy Aish egyik pillanatban sareeban legyen a másikban meg miniszoknyában, mellesleg a történet szerint 10eve halott… részletkérdés. A nyugatiak mindig-mindig elvesznek a jelentéktelen részletekben. Indiában simán lehet Róma Budapesten. Számit? Nem számit.)

Ezekben filmekben soha nincs háború, éhínség, nyomor. Teljesen hiányzik belőlük az agresszió. Az is elképzelhetetlen a vásznon, hogy a szerelmesek megcsókolják egymást. (Nemtom ki írta ezt a cikket, de szerintem 2 filmnél nem látott többet. Az igaz, hogy csók nincs. Túlfűtött erotika van, de csak semmi testiség. Nincs nyomor? Nincs háború? Legalább tévét nézett volna.. merthogy a mission in kashmirt a magyar tévé is adta, és én kevés véresebb filmet láttam annál (nem, az apocaliptot nem vagyok hajlandó megnézni – a Passiót látta, ezt tanusíthatom 😀 – lippije). So van ott háború, pláne a később említett ellentétekből kifolyólag, rengeteg filmeben megjelenik. Na meg a vallás… a Hindu aki megérint egy muszlint húzhat a Gangeszbe pancsizni (na jo ezt a suliban tanultuk 😛 a szerző a Bhaktivedanta Hittudomanyi Fősikolára járt – lippije), de tudod miről beszélek. Az a vicces az indiai háborús filmekben (pl mission is kashmir), hogy a bácsi válról indítható rakétával szétlő egy falut, aztán vágás, és vidám ének és tánc – visszaemlékezett a pasi. De ez egy nyugati számára már elképzelhetetlen… és hogy a végén a főkapitányatyaúristen megbocsájt az anyagyilkos terrorista fiának. Na ez meg aztán nonsens… )

1999-ben a BBC egyik internetes szavazásán meglepő eredmény született. A 63 éves Amitábh Baccsan elnyerte “a legnagyobb színpadi vagy mozisztár” címet, olyan színészóriásokat megelőzve ezzel, mint például a némafilmek királya, Chaplin, vagy Marlon Brando. (Mintha pár sorral ezelőtt azt mondta volna hogy csak a bevándorlókat érdeklik a bwi filmek :o)

1947-ig India és Pakisztán egy országnak számított. Amikor azonban a területet felosztották, a két nép között elkezdődött a máig tartó ellenségeskedés. A muszlin vallásúak északra Pakisztán felé vándoroltak. A hinduk és a szikhek, pedig a szubkontinens déli részén, Indiában telepedtek le. 1965-ben a pakisztáni mozikból kitiltották az indiai filmeket. Sőt, még csak nem is forgathatnak bollywoodi filmet az ország területén. Ez nagy hátrányt jelent és sok fejtörést okoz a filmrendezőknek, ugyanis számos mozi cselekménye kapcsolódik többé-kevésbé a szomszédos országhoz. Persze egy-egy kalóz példányt, szinte minden pakisztáni videotékás elő tud húzni a pult alól.

Házakban is nagyon kevés indiai mozi jut el a közönséghez – bár nálunk senki sem tiltja a terjesztésüket. Valószínűleg, még egy jó ideig nem kell attól tartanunk, hogy bollywoodi sikerprodukciók özönlenek a hazai multiplexekbe, de mindenesetre érdemes rájuk odafigyelni, hiszen India filmipara napról napra fejlődik és sok az esélye annak is, hogy születnek még olyan nagy sikerű alkotások, mint például a 2001-ben Oscar díjra jelölt Lagán (Lagaan, de nem baj) című. (Évek óta telt házas az indiai filmhét – hare bollyne (nem ismered?) – szerintem egy hátrányuk van a magyar piacon, hogy minimum 3 órásak, nem éri meg szinkronizálni, feliratosan meg a kutya sem nézi meg. Csak a róka.)

Nos, első nekifutásra ennyi. A cikkben említést tett Nimbooda a szerelméről, aki nem más, mint Aishwarya Rai, (Ő látható a képen a cikk tetején!) indiai szinésznő, aki mára hazája egyik legfontosabb exportcikke lett, rengeteget forgat, már az Államokban is, és nem mellékesen valóban gyönyörű. Igyekszem minél hamarabb egy kis életrajzot készíteni (készíttetni:D) Róla.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

1 Response

  1. 2012. április 23. hétfő

    […] nézése közben. Aranyos – bugyuta szerelmes történet, és nagyon indiai. Ahogy azt egy vendégpostban Nimbooda korábban már kifejtette, ezeket a filmeket ugye azért kezdték el készíteni, hogy […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.