web analytics

Bud Spencer

Carlo Pedersoli 1929. október 31-én született, Nápolyban. Kivételes tehetségű és tudású gyerek volt, már 16 éves korában a római egyetem vegyészkarára járt, mint vegyész hallgató. 1947-ben családja Brazíliába költözött, ahol nem érezte jól magát, két év múlva visszaköltözött Olaszországba, ahol folytatta a 8 éves korában megkezdett sportolói karrierjét. Folytatta félbehagyott tanulmányait, de már a jogi karon, amit sikeresen el is végzett. 1949-ben olasz bajnok lett mellúszásban, egy évvel később pedig már a vizilabda vállogatott oszlopos tagja volt, és rögtön nyert is egy Európa bajnoki címet. 1952-ben nyert egy olimpiai ezüstöt is. 56 őszén a Magyar vállogatott ellen játszotta utolsó meccsét. Erről a meccsről van egy aranyos anekdota is, amiről Kárpáti György így emlékszik : “Pedersoli, aki jóképű, magas, karcsú, széles vállú srác volt, miután megkapta amerikai filmszerződését, Budapesten játszott utoljára az olasz válogatott tagjaként. A vízilabda nem a szelídségéről ismert sportág, könnyen el lehet veszíteni néhány fogat, a felrepedt szemöldök látványa pedig egészen megszokott dolog. A színészpalánta ezért kéréssel fordult a magyar csapat tagjaihoz, az arca épségének megóvását szerette volna elérni. A mieink könyörületesek voltak az ellenfél játékosához, megígérték neki, hogy nem bántják, ha a meccset követő vacsorán énekel nekik egy dalt. A mérkőzés egyetlen lidérces álom volt szegény Pedersoli számára. A magyarok körbeadogatták egymás között, mind a hat mezőnyjátékos elszórakozhatott vele. Az illetőnek a labdával tulajdonképpen nem kellett törődnie, minden figyelmét az olasz fogsorára összpontosíthatta. Pedersoli halálra vált arccal kapkodta a fejét a horgok és felütések elől. Az öklök és könyökök azonban szerencsére mindannyiszor időben megálltak, nem okoztak sérülést. A magyar válogatott végül 7:3-ra nyert, és a győzelmi banketten behajtotta az ígért dalt a később Bud Spencer néven híressé lett főhősünktől.

1967-ben megkapta első hollywood-i szerződését. Ekkor változtatta meg nevét Bud Spencerre. Első filmjében, az Isten megbocsájt, én nem című westernben ismerkedett meg a szintén olasz Terence Hill-lel, akivel fantasztikus párost alkottak. Nem kevesebb, mint 17 filmet forgattak együtt a 70-es, 80-as években. 1973-ban játszotta el először Piedone, a nápolyi zsaru szerepét, illetve több, ma már klasszikus filmben játszott szőke, kék szemű társa nélkül (Akit buldózernek hívtak, Sherrif filmek, Banános Joe, Bombajó boxoló stb, stb). 1985-ben, a Szuperhekusokban játszottak együtt, majd elváltak útjaik. Bud több sorozatban is szerepelt, mint magánnyomozó. 1994-ben még egyszer összeálltak Terence Hill-lel, és leforgatták a Bunyó karácsonyig című mozit. Nemrégiben jelent meg önéletrajzi könyve, itthon is beszerezhető, rajongóknak kötelező!

Bud és Terence közös filmjei :

1959 – Hannibal (csupán 1967-ben derült ki, hogy itt is együtt szerepeltek, közös jelenetük nem volt)
1967 – Nincs bocsánat
1968 – Bosszú El Pasóban
1969 – Akik csizmában halnak meg
1970 – Az ördög jobb és bal keze
1971 – Az ördög jobb és bal keze 2
1971 – Kalózok háborúja
1972 – Mindent bele!
1973 – Különben dühbe jövünk

1974 – Morcos misszionáriusok
1976 – Bűnvadászok
1978 – És megint dühbe jövünk
1979 – Én a vizilovakkal vagyok
1981 – Kincs, ami nincs
1983 – Nyomás utána!
1984 – Nincs kettő négy nélkül
1985 – Szuperhekusok
1994 – Bunyó karácsonyig

Örök kedvenc. Bármikor képes vagyok megnézni ezeket a mozikat.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

1 Response

Hozzászólás a(z) ha bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.