web analytics
50-50 / Fifti - Fifti

50/50 – Fifti – fifti

Az ember 27 évesen mire vágyhat? Legyen egy jó munkája, egy klassz lakás, ahol pihenhet, nem árt egy jó csaj, akivel mindezt megoszthatja, és persze nem ártanak a barátok, akikkel olyan dolgokat is meg lehet beszélni, hogy miért is nem akarja a csaj orálisan kielégíteni. Adam egy rádiónál dolgozik, egész jól megvan Rachael – el, a barátnőjével, vagy egy jó arc kutyájuk és ott van a haver, Kyle, akivel bármikor atomrészegre ihatja magát – ergo akár teljes mértékben elégedett is lehetne. Jó, vannak kisebb zavaró tényezők (lásd, mit is kell a haverral megbeszélni), és a legjobb barát sem kedveli túlzottan a barátnőt, aztán ott vannak a szülők, a túlaggódó anyukával és a súlyos beteg apukával. Persze fontos az egészséges élet, Adam futni jár, aztán egy kocogás alkalmával a hátában jelentkezik egy ismeretlen fájdalom.

A rák egy alattomos dolog. Sosem tudni, mikor, és kit támad meg. Valószínűleg Adam sem gondolta volna, hogy egyszer Neki kell szembenézni a halálos kórral, azzal, hogy 50 százaléknyi esélye van arra, hogy túlélje. Amikor a diagnózist közli vele orvosa, minden felborul az életében. Jön a kemó, a kopaszság, aztán egyszer a barátnő is késve érkezik érte a kórházba – és innen már nincs megállás. Megismerkedik Alan-nel és Mitch-el, két idősebb beteggel, akikekkel együtt ülik végig a kemoterápiás kezeléseket, és osztják az észt – vagy éppen összegyűlnek, és egy jót füveznek 🙂 Persze a jóbarát sem engedi, hogy elmerüljön a depresszióban, és orvosi tanácsra pszcihológushoz is járni kezd, Katie pedig szintén próbál közeledni a sráchoz, talán jobban is, mint kellene – már amennyiben az autótakarítás hozzátartozik egy kezeléshez. A kemó nem használ, műteni kell ….

Végignéztem, és valóban, nem tudtam eldönteni, hogy ez most vígjáték vagy dráma. Nagyon ügyesen lavíroz a film a két műfaj között, úgy szórakoztat, hogy közben komolyan elgondolkodtat, és talán “torokszorít” is.  Joseph Gordon-Levitt jó Adam szerepében – és el is viszi az egész filmet a hátán, a többiek – nos, játszanak, de semmi kitűnő. Seth Rogen a haver, Anna Kendrick ugye az Alkonyat filmekben vagy az Egek urá-ból lehet ismerős. A rendező, Jonathan Levine végig feszesen tartja a filmet, nincsenek óriási röhögések, de a legrosszabb pillanatokban sem folyik patakokban a könny – és pont ez az egyveleg adja meg a film lényegét – ettől működik, és ragaszt bele a székbe.  Két hét múlva a magyar mozikban, szerintem nem szabad kihagyni.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.