web analytics
Drive - Gázt! - Ryan Gosling

Drive – Gázt!

Összeférhet a Need for Speed, a nyolcvanas évek szintipopja, a westernfilmek szótlan főhőse, és a Kill Bill hentelése? James Sallis könyvéből Nicolas Winding Refn rendező megpróbálta, és megcsinálta a Drive című filmet.

My name is nobody, hallatszott az örök klasszikus westernben. Driver (Ryan Gosling) is hallgatag, és a nevét sem tudjuk. Nappal filmekben kaszkadőr, Ő az, aki maszkot húz, és fejre áll autóval a főszereplő helyett. Esténként fizukiegészítésként rosszfiúkat fuvaroz balhék után. Nem vállal semmit, csak a vezetést, és 5 percnél tovább nem vár. Egy kis autószerelő műhelyben dolgozik, aminek főnöke, Shannon (Bryan Cranston) szerzi neki a filmes melókat is. Driver megismerkedik a szomszédban lakó Irene – vel (Carey Mulligan) és annak fiával Benicioval, akit a lány egyedül nevel, lévén férje börtönben ül. Irene autója elromlik, elviszi Shannon műhelyébe, Driver hazaviszi őket. Akár egy csendes kis love story is lehetne a dologból, ha nem szabadulna ki a férj, és kicsit később nem jelenne meg pár nehézfiú.

Már a főcím képsorai megfogtak, ahogy Gosling krúzol a városban, dübörög a szintipop, mintha csak egy Pet Shop Boys számot hallanánk, a feliratok pink színben mintha csak a Cocktail – t látnánk, welcome back the 80`s. Kevés a párbeszéd, de sosem éreztem kínosnak a csöndet, inkább tűnt sokszor nyomasztónak.  Semmit nem tudunk Driverről, ki Ő, hogy került ide, mit is szeretne csinálni az életével. Ritkán beszél, érzéseket még kevésbé mutat, talán csak a liftes jelenet az, ahol kizökken a hideg profizmusából. (Az egész film legzseniálisabb képsora!) Carey Mulligan őzike szemeibe meg ott van minden, az egész élete, az, ahogy vár a férjére, de már vágyik a boldogságra. Albert Brooks, de főleg Ron Perlman tökéletes választás volt a rosszfiú szerepekre.

Kapunk egy forgatókönyvet, amiben nincs meglepetés, nincs nagy csavar. Kapunk egy adag nyomasztó hangulatot, a film második részében brutális henteléseket. Nincs itt kérem semmiféle jellemfejlődés, a szótlan főhős teszi a dolgát, vérprofin, és ha kell, odacsap, főleg, ha olyanokról van szó, akik közel kerültek hozzá. Láttunk már ilyet? Persze, többször is. Mégis, ez a film azért lett jó, mert nem hasonlítani akar a nagy elődökre – ki akar emelkedni közülük, és ezt, legalábbis 2011-ben bőven megteszi. Gosling ebben a filmben (legalábbis nekem) végképp bebizonyította : zseniális színész. A babaarcú gyilkos, olyan karakter, amiből nem sokat láttunk még a filmvásznon. Gyilkos, de mégsem tudunk haragudni rá, főleg, ha látjuk azt a vigyort a szája szélén, amitől gondolom a hölgyek elfelejtik azt a brutalitást, amit néhány jelenet kendőzetlenül megmutat. A soundtrack meg musthave!

A Drive egy kiemelkedően jó film.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

5 hozzászólás

  1. Zolee84 szerint:

    Hello! A véleményünk egyezik a zenét illetően, magam is a 80-as években megrekedt ember vagyok ezen a téren (Metallica-Master of puppets, Depeche Mode-Black celebration, és még sorolhatnám..:)). A filmről már nem volt ennyire pozitív a véleményem. Tarantino nagy “hozzunk korosodó, ezer éve nem látott színészeket” akciója zseniális húzás volt a Kill Billben (Daryl Hannah és Carradine), a Sin Cityben az újjászülető Rourke alakítása lebilincselő volt, dícséret illeti Rodriguezt érte! De ez mára már nem elvesztette a varázsát szerintem. Ron Perlman felbukkanásánál a fejemet fogtam, hogy “atyám, ez az ember volt már ál-Methostól kezdve Szörnyetegen át minden, csak akasztott ember nem”! Brooksot bevallom őszintén, meg sem ismertem. Mára erről az jut eszembe, hogy őket csak azért szerződtetik, mert MÁR nem kérhetnek olyan sokat, így marad elég pénz a látványra, ami nagyban kompenzálja az esetleges gyengébb alapötletet. Mert számomra jelen esetben az is sántít valahogy… Kettős életet élő, névtelen férfi, aki keveset beszél, a nő, aki bajban van és találkoznak, hogy onnantól fogva már ketten üljenek a lekvárban..a nőnek gyereke van, aki megszereti az hallgatag hőst…A jelenet a liftben, melyet sokan a film csúcspontjának tekintenek, pont, hogy a mélypont volt nem csak az adott műben, hanem a mára teljes ötlettelenségbe süllyedt Hollywood elmúlt néhány éves teljesítményében. Öncélú és hatásvadász. Egyedül abban látok megújulást az elmúlt néhány év filmjeiben, hogy már bevállalják azt, hogy nem fejezik be totál happy enddel az alkotásokat, ami a ’90-es években elképzelhetetlen lett volna. Kérlek, ne vedd támadásnak, mert tetszik az írásod, csak a véleményem tért el egy kicsit:) Boldog Újévet!

  2. lippije szerint:

    Dehogy veszem támadásnak, örülök, ha más is megosztja a véleményét, végül is ezért van hozzászólási lehetőség. Van ráció abban, amit írsz, időnként én is úgy érzem, Hollywood már nem tud friss dolgokat mutatni, ezért kell megbecsülni minden apró morzsát, és igen, egy drive szintű film nem tudott volna versenyre kelni akár még a 80-as évek amerikai filmjeivel sem, pedig az egy ritka rossz kor volt filmes szempontból. (szerintem)

  3. Zolee84 szerint:

    Hello! Bocs, hogy kissé későn reagálok, csak a vizsgaidőszak miatt teljesen kiment a fejemből minden, ami nem az egyetemhez kapcsolódik:) A 80-as éveknek is meg volt a maga varázsa, ha a filmes termést nézzük. Gondolok itt elsősorban a Terminátorra vagy akár a Die Hardra, mely alkotásokat nyilván nem lehet mondjuk egy “Suttogások és sikolyokhoz” vagy egy “Stalkerhez” mérni, de a maguk műfaján belül kiválóak. Ok, egy “Szent Elmo tüze” valóban vállalhatatlan, viszont egy “Breakfast Club” sokkalta több, mint egy gagyi tini-film. Haverommal egyszer úgy ültünk le, hogy megnézünk valami gáz filmet, hadd röhögjünk, és történetesen pont a “Breakfastet” hozta, és 20 perc után azt vettük észre, hogy baromira érdekel mindkettőnket! A 90-es évek zseniális volt! “Nagymenők”, “Casino”, “Tiszta Románc”, “Ponyvaregény”….Nem is ragoznám tovább:) A 2000-esek már annyira nem voltak erősek! Ok, Guy Ritchie hatalmasat dobott a “Blöffel”, mely dobást MAJDNEM sikeresen le is rombolt a “Spílerrel” (a kezdő képsoroknál én éreztem magam kellemetlenül) Az évtized végén az “In Brugge” óriási volt! Ahogy ezeket a sorokat írom, már megbocsátóbbá váltam a “Drive”-val szemben:) Úgy értem, hogy ennyi zseniális mű után szinte valóban lehetetlen újat mutatni. Ettől függetlenül tartom a véleményemet, hogy sajna sokkalta inkább egy kÓrtünet, semmint egy mestermű.

  4. dafuq szerint:

    Előző év legjobb filmje szerintem!

  5. ammok szerint:

    Teljesen egyetértünk dafuq 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.