web analytics
A bőr, amelyben élek - The skin I live in - Antonio Banderas - Elena Anaya

A bőr,amelyben élek – The skin I live in

Pedro Almodóvar kétségtelenül egy nagyszerű rendező, filmjei sosem símúltak bele az átlagmozik sorába, mindegyikben lehet találni valami olyan extrát, ami miatt biztosan emlékezni fogunk rá még évekkel később is. Igaz, az utóbbi időkben mindha veszített volna a varázsából, ezért is vártam nagy lelkesedéssel az új alkotását, amiben visszatér az álomgyárból régi kedvence, Antonio Banderas is.

Robert Ledgard (Antonio Banderas) plasztikai sebész, aki felesége halála után az összes energiáját egy olyan bőrtípus kifejlesztésébe fekteti, ami ellenáll szinte minden külső hatásnak. Hatalmas villájában folynak a kísérletek, de a végső teszteléshez szüksége van egy emberre is, akin letesztelheti az eredményeket. A ház egy elzárt szobájában él egy fiatal nő, akit egy hatalmas képernyőn keresztül figyel fogvatartója. A férfi és a nő között egy különös viszony alakul ki, gondolhatjuk, lehet ez Stockholm szindróma bemutatása is, de ahogy halad a történet, és megismerjük a doktor történetének groteszk folyamát, kezd kialakulni valami beteg, perverz kép erről a kapcsolatról.

Almodóvar megint olyan témát feszeget, amit bár már láttunk mástól, ilyen formában feldolgozva még nem nagyon. “Hozott” anyagból dolgozott, Thierry Jonquet Tarantula című művét dolgozza fel. A Bőr, amelyben élek bosszútörténet, krimi, thriller, egy jó adag Frankenstein hangulattal körítve – és szerintem pont ezért lett kicsit zavaros, illetve kevésbé jó. Annyi mindent próbált egy filmben összehozni a rendező, hogy szerintem már saját maga is összekavarodott a végére. A doki múltjában annyi a csavar, a tragédia, hogy nekem már hiteltelenné vált  – bár ezt Almodovartól még elnézhetnénk, de most nekem nem sikerült felülkerekedni ezen. Banderas persze jó a filmben, és a  Verát játszó Elena Anaya, Almodóvar új múzsája bájos, de nem túl kiemelkedő. Mindenesetre a sztori kellően provokatív, és nem annyira kidolgozott, hogy ne adjon okot arra, gondolkodjunk, ki mit és miért csinált úgy a filmben, ahogy csinált. Különböző kritikák vitáznak arról, hogy mit is akart a rendező ezzel a filmmel elmondani, és ez bőven a pozitív irányba viszi el az egész mozit – manapság kevesen készítenek ilyen megosztó alkotásokat.

Nekem kicsit kevesebbet adott, mint vártam, de még így is magasan kiemelkedik az átlagfilmek közül.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.