web analytics
A némafilmes - The Artist

A némafilmes – The Artist

3D, DTS, SDDS,ILM – fogalmak, amik az utóbbi időben szinte minden filmet jellemeznek. Digitális trükkök tömkelegét kapjuk egy egyszerű filmben is, bámulatos hanghatásokkal, képi megoldásokkal. Ebbe a felgyorsult világba bombaként csapódik be Michael Hazanavicius filmje, a Némafilmes.

1927, dübörög a némafilm korszaka. George Valentin (Jean Dujardin) az ünnepelt sztár, legújabb filmjének bemutatója után imádja a közönség, hatalmas a siker. A premier után a moziból kilépve pózol az újságíróknak, amikor is egy rajongó hölgy elejti a táskáját, szeretné felvenni, ezért belép a kordon mögé, és nekiesik a férfinak. Először megdöbben, majd nem esik zavarba, és közösen fotózkódik George – al. Másnap az újságok csak Vele foglalkoznak, szeretnék megtudni, ki is az ismeretlen lány. Peppy Miller (Bérénice Bejo) el is megy egy castingra, szeretne bekerülni Valentin új filmjébe, szerencséjére be is válogatják, egy táncos jelenetben együtt is szerepel a sztárral, akit megfog a szépsége, nem is igazán tud koncentrálni. A mozi elkészül, de kettejük kapcsolatából nem lesz semmi, mert a férfi házas. Filmjeinek producere,a mindenható stúdiófőnök,  Al Zimmer (John Goodman) először nem akar foglalkozni a lánnyal, később egyre több szerepet kap mindenféle némafilmekben. Két évvel később megérkezik a “jövő”, a hangosfilm. A stúdió már csak ilyeneket akar forgatni, Valentin nem hisz benne, saját zsebből leforgat egy újabb némafilmet, aminek a bemutatója egy napra esik Zimmer mozijának bemutatójával, aminek sztárja Peppy. A bukás hatalmas, és George elindul lefelé a lejtőn…

A film fekete-fehér, és néma. Klasszikusan, azt a pár mondatot, amit ki kellett emelni, szövegként megjeleníti a vásznon – mindezt másfél órában. Meg lehet tölteni ennyi időt ma úgy, hogy a néző ne unatkozzon? A francia filmeseknek sikerült. Egy nem túl bonyolult, de nagyon jól megírt forgatókönyvet olyan tudással játszanak el a színészek, hogy minden percét végig élveztem. Egy pillanatra nem kalandoztam el, öröm volt nézni Dujardin és Bejo játékát, hihetetlen, hogy egy arc, egy jó mimika, egy jó testtartás mi mindent el tud mesélni, szavak nélkül is. Zseniális pl. az a jelent, amikor Valentin rájön, a hangok igenis fontosak, és a némafilmek korszaka lejárt. A mellékszereplők is mind, egytől egyig zseniálisak voltak, John Goodman – t imádtam, és nem mellékesen Uggie, aki egy hiperaktív kutya, és mindenhová elkíséri Valentint. Ha lenne állatoknak szóló Oscar, a következő 5 évre biztosan odaadnám ennek a kis szőrösnek, minden elismerésem a felkészítőinek.

Hiba lenne szó nélkül elmenni a film zenéje mellett – Ludovic Bource úgy adagolja a feszültséget, a felszabadultságot, a nevetést, a drámát másfél óra alatt, hogy a képekkel kiegészülve egyáltalán nem hiányzik az, hogy megszólaljanak a szereplők – mindent pontosan érteni és érezni lehet. Ezért hatalmas ez az alkotás : az ellustult érzékeinket rázza fel, nem kapjuk kézhez – fülhöz a mondanivalót, de ha figyelünk, mindent meghallunk, amit Hazanavicius el akar mesélni nekünk. A Némafilmes – t lehet tekinteni kísérleti alkotásnak, de szerintem nem az : egy szórakoztató, csodaszép film azoknak, akiket elkapott a mozgóképek varázsa. Nem véletlen az a 3 Golden Globe, és biztos, hogy az Oscarról sem jön el üres kézzel. Február végén a hazai mozikban!

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

2 hozzászólás

  1. Nedves Béla szerint:

    Ez a film méltatlanul kapott Oscar díjat. 60-70 évvel ezelőttiek jobban megérdemelték volna.
    Maga a film unalmas,semmitmondó,színészi “játék” kritikán aluli,mondhatni az elődökhöz képest is nulla.
    A méltatlanság akkor kezdődött az Oscarnál mikor az Avatar helyett egy selejt ,tucatfilm kapta az az Avatart megelőzve,Bombák földje.Az USA-t ajnározó hősiesség győzött a mutatvány és szórakoztatás felett. Ott sem az kapta aki megérdemelte,ez nem változott ez esetben sem. Ezt a fimet az Oscar közelébe se kellett volna engedni.

  2. Claudia Bukowsky szerint:

    Ezt a filmet el lehetett volna készíteni ma megszokott módszerekkel, és készülhetett volna belőle egy unalmas, vontatott melodráma. Ehelyett a rendező egy olyan előadásmódot vett elő, amiben a legnehezebb alkotni manapság. Hiszen a 3D-s filmek hajnalán, ahol szinte benne vagyunk a cselekményben, kit érdekelne olyan film, amiben még csak meg sem szólalnak a szereplők? Hát azokat, akik egy kis régire, és egyben egy kis újra vágynak. Rengeteg filmet láttam a némafilmkorszakból, szerintem az volt Hollywood igazi aranykora. Mégis azt gondolom, hogy ez a film méltán kapta meg azokat a szobrocskákat. Mind a rendező, mind a szereplők munkájával elégedett vagyok. Nagyot kockáztattak, de bejött nekik. Amikor először láttam tudtam, hogy lesznek ilyen kritikák, most mégsem bírtam ki, hogy ne válaszoljak.

Hozzászólás a(z) Nedves Béla bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.