web analytics
A szégyentelen - Shame - Michael Fassbender - Carey Mulligan

A szégyentelen – Shame

Ritkán szoktam szeretni azokat a filmeket, amikről már hónapokkal a bemutató előtt azt lehet olvasni, hogy mennyire megbotránkoztató, mennyire polgárpukkasztó lesz. A Szégyentelenről sem tudok most még egyértelmű véleményt alkotni.

Nem csak Lester Burnham kezdi egy kiadós recskázással a reggelt a zuhany alatt – igaz, Brandon Sullivan (Michael Fassbender) számára nem is ez a nap csúcspontja. 30-as juppie New Yorkban, egyedül él, de neki nem a gyilkolászás a kedvenc hobbija, mint Patrick Bateman-nek, nevezhetjük inkább szexfüggőnek, bár szerintem ez sem tökéletes meghatározás. Jól megszokott napirendje szerint elmegy melóba, ott néz egy kis pornót, hazaérve a konyhaasztalnál egy adag kínai kaja meg egy sör társaságában indít egy kis szexchat-et, majd rendel magának egy escort csajt, és ennyi. Bár nem menne neki nehezen a csajozás, a hölgyek elolvadnak a látványától, a határozottságától, Brandon mégis a “könnyebb” utat választja, bár azért a főnöke által kinézett csajt elkapja az utcán, miután a bossnak nem jött össze. Huga naponta hívogatja, de nem válaszol a keresésekre, egy nap viszont arra megy haza, hogy Sissy (Carey Mulligan) a zuhanyzójában áll. Összeveszett a pasijával, és szeretne pár napig a báttyónál meghúzódni. Az együtt eltöltött pár nap alatt a férfi még inkább érezni kezdi azt, hogy mennyire üres is a lelki élete, és mint egy gonosz démon ellen, küzdeni próbál a jelenlegi viselkedésformáival. Még egy “normális” randira is elmegy egy kolléganőjével, ami aztán először vicces, majd inkább szánalmas fordulatot vesz.

One Man Show. Fassbender tökéletes a lélektelen, de jellemével teljesen tisztába lévő férfi szerepében. Érezni minden mozdulatán, mimikáján, hogy küzd, szeretne “normális” lenni, de nem megy. Steve McQueen már az Éhségben is provokált, a Szégyentelenben pedig eszköznek próbálja használni a testiséget és a meztelenséget – és itt jön számomra az első probléma. Kicsit túlzottnak érzem a használatát, inkább lett már hatásvadász, mint provokáló. A kritikák elájultak Mulligan éneklős jelenetétől, én ezt is túlzottnak, hovatovább nyálasnak éreztem. Nem egészen értettem, hogy most magával a jelenséggel, a szexfüggőséggel akart e a rendező foglalkozni, vagy tényleg csak egy egyemberes filmet csinálni bízva abban, hogy Fassbender tehetsége elviszi majd a hátán az egészet. (Egyébként bőven elviszi) Az, ahogy még egy jól dokumentált dugás közben is játszik az arcával, zseniális. Persze ott van Mulligan is, aki hatásos a kicsit túlmozgásos, éppen ezért túl érzékeny testvér szerepében – akit a bátty gyűlölve szeret – kettejük párbeszéde egy fekete-fehér rajzfilm nézése közben volt számomra az egyik legjobb jelenet.Ne is várjunk magyarázatot arra, miként alakult így a főhős élete, még csak érintőlegesen sem kapunk választ ezekre a kérdésekre, talán csak sejteni lehet, hogy nem lehetett egyszerű a múltja Brandon-nak, látva huga karján a vágásokat …..

Félreértés ne essék : a Shame nem rossz film, sőt. Talán csak túl nagyok voltak az elvárások vele kapcsolatban. Ja, és bőven 18+ karika!

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

1 Response

  1. zspali szerint:

    Jaja, ott megijedtem egy picit, amikor hugi befeküdt mellé az ágyba… Az origós kritika pedig felvetette, hogy ez nem is szexfüggőség, csak hiperaktív agglegényélet, ennek az eldöntésére, vagy legalább a kérdés felvethetőségének tudata jelzésére lett volna jó, ha bármit mutat a ,,leszokás” nehézségeiről, ami sajnos a filmre vitt történetszeletbe nem fért bele. Persze ott van negatív ellenpéldának a Ray, a végtelen évszám-buli-elvonó-köreivel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.