web analytics
Éjfél Párizsban - Midnight in Paris - Owen Wilson Marion Cotillard

Éjfél Párizsban

Hányszor álmodoztam már arról, hogy valami csoda folytán egyszer csak az 50-es évek Amerikájában ébredek fel? Nekem az jelenti az “aranykort”. Elvágyódás vagy csak kíváncsiság, hogy milyen lehetett az a kor? Elégedetlenség a jelen helyzettel? Nem tudom, és úgy tűnik Woody Allen-t is érdekli ez a gondolat, merthogy készített is egy filmet a témáról.

Gil (Owen Wilson) forgatókönyveket ír Hollywoodban, de egyrészt utálja, mert nem írhatja ki az igazi gondolatait, másrészt éppen válságban is van. Menyasszonyával,Inezzel (Rachel McAdams) és annak családjával éppen Párizsban van, készülnek az esküvőre. A reménytelenül romantikus srác nehezen viseli párja túlzottan realista hozzáállását a világhoz, nem is beszélve idegesítő barátait. Imádna a Francia fővárosban élni, különösen a 20-as években. Egy borkóstoló után, kicsit becsípve nincs kedve táncolni menni a társasággal, csatangol és jól eltéved Párizsban, ahol egyszer csak megjelenik egy autó, idegen arcok hívják bulizni, ahol mindenféle izgalmas arcokkal találkozik, akik egy idő után igencsak ismerősnek tűnnek. A zongoránál például egy pasi ül, aki igencsak jól játszik Cole Porter szerzeményeket. Gil egyszer csak azt veszi észre, hogy Ernest Hemingway-jel beszélget a könyvéről, végighallgathat egy Picasso kép elemzését úgy, hogy ott áll mellette a festő, annak szeretője, Adriana (Marion Cotillard), aki igencsak gyorsan elcsavarja a fiatal író fejét.

Woody sci-fi – t forgatott? Időutazás? Romantikus komédia ez, kérem szépen, méghozzá egy szépen bemutatott párizsi képeslapba csomagolva. Öregszik már, és talán már kedve sincs igazán kibontani a történeteket, amiket filmre visz, de tehetsége még mindig bőven elég ahhoz, magasan kiemelkedjen a műfaj többi alkotása közül. A neve garancia a parádés színész gárdára is, Owen Wilson ügyes az álmodozó író szerepében, még akkor is, ha a karaktere nincs túlbonyolítva, de feltűnik a vásznon Kurt Fuller, Kathy Bates, Adrien Brody (zseniális abban a pár jelenetben, ahol szerepel), sőt, még Carla Bruni is. Kapunk persze összegzést, kvázi tanítást is arról, hogy miért rossz is az, ha álmodozunk a múltról, de ez Woodytól már megszokott, és hiányozna is. Ráadásul a végén a szirupban még az eső is elered.

Allen mostanság körbejárja Európát, London és Barcelona után most már Párizs is kipipálva, az új filmje meg Rómában készül. Addig is, amíg egy új mesét megnézhetünk Tőle, én azért rajta leszek, hogy valahol Californiában érjen egyszer az éjfél, és feltünjön egy Pink Cadillac a sarkon. Szép mese volt, Woody, köszönjük!

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.