web analytics
Leleményes Hugó - Hugo

A leleményes Hugó

Martin Scorsese zseni, és ezzel szerintem nem is lehet/szabad vitatkozni. Olyan filmeket tett már le az asztalra, amik bőven a mozikultúra alapkövei. 2011-ben egy mesefilmet csinált, először 3D technikával (korábban nagyon távolságtartó volt ezzel a formátummal kapcsolatban).

1930-ban járunk, Párizsban. Az első világháború után már magához talált a város, pezseg az élet a pályaudvaron. A péknél sorban állnak a gyönyörű sütemények, a virágárus kislány Bordeaux – ból kapja a gerberákat. A pályaudvaron él Hugo (Asa Butterfield), az árva kisfiú, akit apja nevelt egyedül haláláig. Közösen próbáltak megjavítani egy robotot, de már nem sikerült befejezni. A fiú egy rokonához kerül, aki a pályaudvaron dolgozik, és az ottani órák javítása-beállítása a feladata. A fiú kitanulja a szakmát, és amikor a befogadója is eltűnik, egyedül végzi el a munkát, és időnként elcsen pár alkatrészt a pályaudvaron lévő játékboltból, hogy azokkal pótolja a robot hiányzó alkatrészeit. Egy napon a boltos (Ben Kingsley) rajtakapja, elveszi a kis füzetét, amibe még az apjával rajzolták meg a robot részeit, és innentől kezdve elindul a mese a jegyzetek visszaszerzéséért, a robot megjavításáért, amiben segítségére lesz az öreg keresztlánya is.

A leleményes Hugó egy mesefilm, de nem igazán tudtam eldönteni, hogy ez most gyerekeknek vagy felnőtteknek szól. Az első része a történetnek biztosan leköti a kicsiket is, és itt lép be a látványvilág – ami szemet gyönyörködtető. A második rész már inkább egy tisztelgés a háború előtti francia filmgyártás nagyjai előtt, már-már dokumentarista módon bemutatva a történetét egészen a Lumière fivérektől indulva. Mese ez a családról, a szeretetről, a szerelemről – viszont aki nem fogékony ezekre a dolgokra, baromira unni fogja a filmet. Mese ez a mozi születéséről, a hőskorról, amikor még minden “trükk” a filmkészítő leleményességén múlt – aki nem elvakult rajongója a mozgóképeknek, valószínűleg ezt a részt is unni fogja. Nem véletlenül lett a Hugo roppant megosztó a külföldi nézők szemében : vagy nagyon rossz, vagy nagyon jó kritikákat kapott. Én az utóbbi táborba tartozom, engem elvarázsolt, magával ragadt, pedig nem is 3D technikával láttam – engem a hangulat vitt magával. A színészi játékokról nem érdemes sok szót ejteni, senki sem kiemelkedő, Kingsley is az abszolút biztonságit hozza, talán arról lehet beszélni, hogy jó választás volt e Sacha Baron Cohent a megkeseredett pályaudvari felügyelő szerepére beválogatni – mindenesetre bátornak bátor volt hozzá Marti.  Viccesnek találtam azokat a külföldi kritikákat, akik a rendező szemére vetik, hogy a szereplők miért nem beszélnek francia akcentussal, ha már Párizsban járunk – emberek, ez egy mese! Ne tessék már mindenben a tökéletest keresni, a maximalista megoldást, ilyen alapon ne olvasson senki Verne könyveket se, merthogy mindegyik hülyeség, és nincs valóságalapja! Engedjük már be a varázslatot egy kicsit, legalább akkor, amikor moziba megyünk, hiszen ott pont ez a célja a filmkészítőknek – és erről szól a Hugó második része is.

Gyermeklelkű felnőtteknek mindenképpen ajánlom. Amerikában karácsony előtt mutatták be, hozzánk február végén érkezik a moziba. Bár nem kifejezetten karácsonyi film, nekem teljesen előhozta gyermekkorom hangulatát, amikor bekucorogtam az ágyamba, és a fa fényénél, bejglit majszolva, tejet kortyolgatva olvastam az ajándékba kapott könyveket, és éltem át új kalandokat. Köszönöm, Mr. Scorsese az élényt!

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.