web analytics
Nader és Simin - Egy elválás története

Nader és Simin – Egy elválás története

Nagyon régen volt olyan, hogy egy film után komoly gombóc legyen a torkomban, olyan, amit aztán tényleg napok alatt lehet csak lenyelni, jó esetben akkor is csak kompromisszumokkal. Az elválás története ilyen.

Egy tárgyalóteremben vagyunk, ahol Nader (Peyman Moaadi) és Simin (Leila Hatami) egy Teheránban élő házaspár éppen válni készül. A nő szeretné elhagyni az országot, mert biztonságosabbnak érzi a lánya és saját jövőjét külföldön. Férje nem akar vele menni, mivel Alzheimer kóros apját nem tudná magára hagyni, és az országtól sem “fél” annyira, mint párja. Simin elköltözik, lányuk Termeh (Sarina Farhadi) az apjával marad, de nagyapja folyamatos felügyeletet igényel, ezért felvesznek egy nőt, Razieh-et (Sareh Bayat), aki vigyáz rá – bár mélyen vallásos, a férje munkanélküli, valamiből élniük kell. Nader egy nap hazaérve apját az ágy mellé esve találja, keze megkötve, a nő pedig sehol. Amikor előkerül Razieh, felindultságában lopással vádolja, kirakja a lakásból, kicsit erélyesebben, mint kellene – máris a bíróságon vagyunk megint, a nő ugyanis elvetélt, és Nadert okolja ezért. Mindenki vitatkozik mindenkivel, félreértések, apró hazugságok vezetnek a teljes összeomlás felé.

Asqhar Farhadi részletes képet ad a mai Teherán közép és alsóbb osztályainak életéről. A mély vallásosság keveredik a modern kori vívmányaival, mint amikor Razieh mobilon hívja fel lelki vezetőjét, hogy bűn e, ha a rábízott öreget kimosdatja a saját piszkából. Igazándiból nem tudjuk meg pontosan, most akkor milyen is a nők helyzete, az előítéletekből szakít ki Simin határozottsága, ahogy kiáll a saját döntései mellett. Nem tudjuk eldönteni, ki a jó, és ki a rossz, mintha mindenki jó lenne ebben a filmben, legalábbis ha a saját szemszögéből nézzük, helyesen dönt a férj, a feleség, mégis szenvednek ők is, és legfőképpen lányuk. Termeh személyisége is alakul, ahogy rájön, az apró hazugságok életeket menthetnek, és érzi, fel kell nőnie, gyakorlatilag választania kell apja és anyja között, holott ő végig azon ügyködött, hogy együtt tartsa a családot. Nem sokat tudunk meg arról, milyen volt a pár élete a vita előtt, utalásokat kapunk csak a viták során.

Egyszerűnek tűnő történetből lesz egy nyomasztó két órás, alapvető erkölcsöket körbejáró film. Mindent átjár a félelem, minden szereplő fél valamitől, ezért megtesznek olyan apróságnak érzett helytelen dolgokat, amikből aztán komolyabb baj is lehet és lesz. Nem akar tanítani, nem von le következtetéseket, egyszerűen megmutatja, hogy mennyire hasonlóan éljük mi magunk is az életünket, mint az olykor egzotikusnak és túlzottan keménynek hitt Iránban. A kötöttségek még így is óriásiak, a vallásosság és a helyi törvények európai ember számára inkább elfogadhatatlanok, ezért is jó film az elválás története – közelebb hozza nekünk azt, amiről csak ritkán hallhatunk. A rendezés tökéletes, a színészek elsőrangúak, rendkívül feszes az összes karakter, de mégsem túljátszott, itt mindennek és mindenkinek jelentősége és jelentése van, még a szótlan beteg nagypapának is. Nem erőlködik, csak leköt az első perctől az utolsóig. A dialógusok ereje mindent elsöpör.

A gombóc meg csak nő, de talán hálás leszel a végén, hogy ezt lenyelhetted.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.