web analytics
Pál Adrienn - Gábor Éva

Pál Adrienn

Van az a jelenet a Tanúban, amikor Pelikán magyarázza, hogy ne nevezzék ki mindenféle feladatokra, mert ideológiailag nem eléggé képzelt. Nos, így érzem én most magam a Pál Adrienn megtekintése után.

Piroska (Gábor Éva) egy elfekvőben dolgozik, élete nagy részét mintha zombik között töltené. Jó nagy adag érzelemmentesség szükséges egy ilyen munkához, és ez benne meg is van – monoton éli az életét, még a párjától jövő telefonok is mindig ugyanakkor érkeznek, amihez még órát is felhúz. Fogyókúrázni próbál, de minden éjszakai műszakra egy nagy tál süteménnyel érkezik. Órákat tölt el azzal, hogy EKG monitorokat figyel, sűrűn megfordul a hullaházban is. Érzéketlensége igazándiból egy álca – bár elhidegül kapcsolatuk Kálmánnal is (Znamenák István) – mégis, amikor bekerül hozzájuk egy Pál Adrienn nevű beteg, előkerülnek a régi emlékek a gyermekkori legjobb barátnőjéről, akit szintén így hívtak. Piroska nyomozni kezd, és próbálja felderíteni, hol lehet most a lány. Felkeresi a régi szomszédokat, tanárokat, osztálytársakat, és lassan, nagyon lassan összeáll egy kép arról az Adriennről, akit az ápolónő őriz az emlékeiben, és egy másik a visszaemlékezésekből, még akkor is, ha azok sokszor ellentmondásba kerülnek egymással.

Nagyon nehezen vettem rá magam a filmre, és nem is csalódtam a megérzéseimben. Egyszerűen én inkompatibilis vagyok ezekkel az alkotásokkal. Hosszú volt, és sokszor vontatott. A másfél perces snittek, mint pl. a mozgólépcső lehet, hogy Tarr Bélának jól állnak (szerintem Neki se, de ez már az én magánvéleményem :D) – itt inkább volt művészieskedő, mint hatásos. Ez volt a legnagyobb bajom a Pál Adriennel. Alapvetően nem rossz film, a jelenetek nagyobbik része is jól megkomponált, vannak csodaszép képek, beállítások is, de túl sokszor jönnek ezek a “csináljuk gondolkodó, csöndes snitteket, hogy a néző elmélkedhessen” érzések. Olyan érzésem volt, hogy a film egyik fele a nézőknek, a másik fele meg a kritikusoknak készült – ezért valahogy kapkodó lett, mondom mindezt a lassúsága ellenére. Ha kivágják azt a 20 percet, ami Cannes – nak forgattak, nálam mindenképpen jobb osztályzatot kapott volna. Persze, a célját elérte, elvégre azon gondolkodom most is, hogy pontosan mit akart mondani a rendező (Kocsis Ágnes) , és úgy gondolom, ez ma ritka egy mozinál, főleg, ha az magyar.

Kár ezért a filmért. Jó ötlet, egy időnként nagyszerű főszereplő, aki ugye amatőr, és ez még javított is élvezeti értéken, igenis kijött a rutintalanság, de jól állt Gábor Évának. Nem tudom. Tényleg dicsérni akartam, de most nem megy. Lehet, pár nap múlva már másképpen látom majd ezt a történetet.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

7 hozzászólás

  1. cszn szerint:

    “Olyan érzésem volt, hogy a film egyik fele a nézőknek, a másik fele meg a kritikusoknak készült”
    Ezt nem igazán értem. A kritikus nem egy külön állatfaj. Én távolról sem vagyok az és mégis nagyon sokszor egyetértek velük.
    Nekem inkább úgy tűnik, hogy egyszerűen tényleg inkompatibilis vagy ezekkel a filmekkel. Ízlés kérdése az egész. Számomra nyilvánvaló a mondanivalója és igenis kellenek hozzá a hosszú jelenetek és a szép képek amin a gondolkodás közben lehet legeltetni a szemet.

    • lippije szerint:

      Én sem vagyok kritikus, sőt 🙂 Egyszerű mozibolond vagyok, aki azért az átlagosnál több filmet néz meg. Ezek a filmek, mint pl. a Pál Adrienn is, értő közönségnek készülnek – az “átlagos” (nem pejoratív értelemben!) nézőnek időnként sok egy ilyen alkotás. Igen, valószínűleg inkompatibilis vagyok, de azért megpróbálom minden egyes alkalommal 🙂

      • cszn szerint:

        Értem. 🙂 Érdekes a téma. A kérdés talán az, hogy ki mit vár el egy filmtől? Én is filmbuzi vagyok és van több ismerősöm akik közel annyi filmet (vagy többet is) fogyasztanak mint én, mégis messze elkerülik a nehezebb műveket. Számomra magától értetődő volt ahogy nőttem fel és habzsoltam a filmeket, hogy mindig valami újat és hiteleset keressek. Ez szerintem a kritikus szemlélet, ha úgy tetszik kritikus szemmel nézem filmeket, mégsem tartom magam kritikusnak. Az hogy a kritikus szemlélet feltétele e annak, hogy egy ilyen film tetsszen valakinek, nem tudom a választ. Lehet, hogy igen, de azt is el tudom képzelni, hogy egy átlagnézőt leültetve elé, teljesen magával ragadja a film. Persze nyitottság kell hozzá és leginkább az, hogy bele tudja magát élni az ember gyereke (vagy lánya). 🙂

        • lippije szerint:

          Amit mondani szoktam a művészfilmekről : hangulat kell hozzá. Ha éppen olyan passzban vagyok, lehet, hogy magával ragad, de ha ha egy baromi hosszú nap után, este csak szeretnék kikapcsolódni, kicsi esélyt látok arra, hogy pont egy Pál Adrienn kaliberű film lesz a megoldás. Szóval nekem nem kell mindig az új és a hiteles – igenis kell az olcsó is.

  2. marlen szerint:

    Érdekes amiről beszéltek, mert kettőnk közül hozzám állnak sokkal közelebb az olyan filmek, mint például a Pál Adrienn, nekem a kedvenc rendezőm Tarr Béla, akinek a tanítványa rendezte a Pál Adrienn-t, és mégis: nekem sem jött be a Pál Adrienn. Ilyenkor mi van?:)

    • cszn szerint:

      “Ilyenkor mi van?” Hát semmi. 🙂 Bár azt nem mondtad, hogy mi nem tetszett benne.
      Belátom, hogy nem hibátlan, de nagyon hangulatos és gyönyörűen fényképezett. Engem egyrészt elkapott ez az alaphangulat, másrészt meg tetszik az életigenlése. (Megjegyzem, hogy a lassú és szépen fényképezett filmek a gyengéim. A Gus Van Sant féle Utolsó napok vagy Anton Corbijn Az amerikai c. filmje is nagy kedvencem, de Tarkovskiyt sem vetem meg…)
      Tarr Béla életművével annyira nem vagyok tisztában. Az újabb művek közül a Werckmeister harmóniák tetszett, de túl elnyújtottnak hatott és nehezen megfejthetőnek. Lehet, hogy tényleg nem is kell megfejteni az ilyen filmeket, de akkor meg azért nem tetszett 🙂 A Családi tűzfészek viszont például zseniális, de teljesen más stílus. (Az új román hiperrealisztikus filmek szerintem nem léteznének enélkül.) Kocsis Ágnes filmjei valahol a kettő között helyezkednek el, úgyhogy érthető a párhuzam a Bélával, de ha erről nem tudnék eszembe sem jutna összehozni őket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.