web analytics
Vasököl - Real steel - Hugh Jackman

Vasököl – Real Steel

Shawn Levy rendező nagy Sylvester Stallone rajongó lehet. Fogta a Rockyt, annak is több részét, a Túl a csúcsont, hozzávette még a Transformers sorozatot, és megcsinálta belőlük a Vasököl című filmet. Na de emlékezzünk csak az örök klasszikusra Joey – tól, a Jóbarátok egyik ikonikus alakjától : “a vaniliasodó jó, a pulyka jó, ha összekeverjük, az is jó lesz”. Nos, ez sikerült a Vasökölnek is.

2020-ban járunk. A küzdősportok teljesen átalakultak, az emberek annyi brutalitást akartak látni a ringben, hogy azt már élő bunyósok nem tudták bevállalni, ezért átvették a szerepüket az egyre komolyabb robotok. Charlie Kenton (Hugh Jackman) is egy egész jó boxoló volt, bár nem nyert semmit, de mindig nagyra tartották küzdeni akarásáért. Az összes meccsét K.O. – val nyerte. Most mindenféle robotokkal vesz részt rendezvényeken, és persze közben tartozik fűnek, fának. Ráadásul kap az élettől is egy nagy pofont, volt kedvese meghal, és Charlienak kell vigyáznia fiára, Max – re (Dakota Goyo). “Természetesen” nem képes a srácra vigyázni, hiszen még magára sem tud, az egyetlen támasza Bailey (Evangeline Lilly), aki segít neki a robotok szerelésében, és nem mellékesen még szerelemesek is egymásba. Sikerül megszerezniük egy korábbi komoly robotot, de Charlie hülyesége és keményfejűsége miatt elbukják, ezért kimennek a szeméttelepre, hogy találjanak egy új robotot, amit felépíthetnek. Némi kalandozás után beleakadnak (szó szerint) Atomba, aki egy jó öreg robot, de a kissrác persze lát benne fantáziát, megmentik, és edzeni kezdik. A cél a világbajnoki döntő, és ott Zeusz, a legyőzhetetlen.

Ez a film annyira pofátlanul nyúl a fent említett filmekből, hogy az már jó. Ahogy néztem, gyakorlatilag láttam kockáról kockára a nagy elődök legmeghatározóbb képet. Minden másodpercében azt sugallja, hogy igen, kelj fel a fotelből, boxolj, vagy ha azt mégsem, akkor szurkolj! Szurkolj a robotnak, hogy nyerjen, szurkolj az apának, hogy jobb szülő lehessen, szurkolj a fiúnak, hogy felnőhessen, szurkolj a főhősnőnek, hogy megkaphassa a csókját – és mindezt meg is teszed, ha hagyod, hogy a film magával sodorjon. Mert bizony ez nem egy bunyós film, és még csak nem is sci-fi. Ez bizony kérem szépen egy családi mozi. Vagy legalábbis egy olyan igazi hétvégi apukás film, legfőképpen fiús apukáknak (bár a keresztlányomnak tuti tetsze, nagy Transformers rajongó). Igen, kiszámítható és igen, csöpögős, túlságosan is az, elég csak a finálé könnyeire gondolni, pulykatojás (Evangeline Lilly beceneve a Lostban) olyan meghatóan sír, hogy csaknem elöntötte a szobát a nyáltenger, DE!

Ez nekem akkor is tetszett. Persze kell ehhez az, hogy a Rocky és a Túl a csúcson is gyermekkorom meghatározó mozija.  Most ezeket a filmeket megkaptam 2011-es csomagolásban, korrekt látvánnyal, egy gyenyóból szimpatikussá váló Jackman-nel, és számomra sokkal jobban szerethető robot karakterekkel. Egy jó adag szentimentalitással egy egészen élvezhető film ez a Vasököl. Azok, akik egy Transformers klón filmet várnak, csalódni fognak. A többieknek meg : üsd ki, Atom!

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

1 Response

  1. Reka szerint:

    Nekem is tetszett 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.