web analytics
Egy hét Marilynnel - My Week with Marilyn - Michelle Williams

Egy hét Marilynnel – My Week with Marilyn

Marilyn Monroe. Nem hinném, hogy van olyan, aki legalább egyszer ne találkozott volna a szőke díva fotóival, filmjeivel az élete során. Tragikus sorsa, önmarcangoló érzései azonban csak azok előtt ismert, akik kicsit behatóbban is foglalkoztak Norma Jeane életrajzával. Ebből kapunk most egy kis szeletet, talán tényleg csak egy hétnyit, de talán az is elég lesz ahhoz, hogy képet kapjunk, ki is volt valójában Monroe.

Colin Clark (Eddie Redmayne) jómódú brit családból származik, nagy szerelme a film. A saját és szülei kapcsolatát használva harmadik rendezői asszisztensként kap munkát a Herceg és a táncosnő című mozi forgatásán. A rendező Laurence Olivier (Kenneth Branagh), a főszerepben pedig Marilyn Monroe (Michelle Williams). A színésznő nem kicsit problémás, hol elkésik a forgatásról, képtelen megtanulni a szerepét, de olyan kisugárzása van, amivel minden gondon felülkerekedik, és nem mellesleg, szinte minden férfit magába bolondít. Nem marad kivétel Colin sem, aki rajongásig oda van Marilynért, és a nőt sem hagyja hidegen, amikor Monroe férje, Arthur Miller (Dougray Scott) visszautazik New Yorkba, egy csodás hét kezdődik az ifjú angol számára : közel kerülhet a nőhöz, akit mindenki meg szeretett volna szerezni.

Egy hét kevés arra, hogy megértsük a Monroe jelenséget, mert tény, nem elsősorban a tehetségével, hanem a kisugárzásával hódított. Mindez persze csak félig igaz, és alaposan ráépít az előítéletekre, Monroe nem volt tehetségtelen, sőt, utolsó filmjeiben már komoly játékot láthattunk, de korai halála miatt egy beteljesületlen ígéret maradt. Ezért is volt nagyon bátor vállalkozás ezt megjeleníteni, de Michelle Williams nagyszerűen megoldotta a rá bízott feladatot. Egyszerűen átszellemül, és észre sem lehet venni egy idő után a fizikai hasonlóság néhány hibáját (bár a smink és a haj tökéletes), a mozdulatok, a gesztusok viszont, mintha tényleg Marilynt látnánk a vásznon. Maga a film igyekszik egyensúlyozni azon a vékony mezsgyén, ami a túlzottan emocionális (gy.k. nyálas) romantikus film, és a színésznő életének drámai bemutatása között – érzésem szerint sikerrel. Nem életrajzi film, nem is próbálkozik ezzel. Kenneth Branagh szintén zseniális a rendező szerepében, ahogy az angol színházhoz szokott szigorral próbálja kordában tartani Monroe-t és a filmet, de közben őt is elvarázsolja a nő, még ha igyekszik is ezt nem kimutatni. A mellékszerepekben is nagyszerű alakításokat láthatunk, Julia Ormond, mint Vivian Leight is jó, ahogyan Emma Watson is, bár kevés teret kapnak arra, hogy igazán kibontakozzanak.

Kellett egy kis idő, hogy leülepedjen, és igazán meghatározhassam, mi is a véleményem erről a filmről. Igazság szerint, ha Williams nem ennyire zseniális, és nem kap támogatást Branagh-tól és a többiektől, akkor ez egy közepes film lenne. Így viszont, elbűvöl minket a játék, ami a vászonról visszaköszön. Marilyn tényleg ilyen lehetett, és igen, még ma is el tudná csavarni bármelyik férfi fejét. Kérdés, hogy van e, illetve lesz e még a jövőben olyan nő, aki erre képes lesz. Jogos az Oscar jelölés, Mihelle!

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.