web analytics
Hétköznapi pár - Perfect Sense - Eva Green - Ewan McGregor

Hétköznapi pár – Perfect Sense

Ha ma odaállnának eléd, és azt mondanák, hogy az öt alapérzékből (szaglás, ízlelés, hallás, látás, tapintás) egyet el kell veszítened, Te melyiket választanád? Ha ez megtörténne, hogyan folytatódna az életed?

Michael (Ewan McGregor) séfként dolgozik, élete akár sekélyesnek is mondható, felszedi a csajokat, de éjszakára már egyik sem maradhat, mert Ő csak egyedül tud aludni az ágyában. Susan (Eva Green) vírusokkal foglalkozó tudós, éppen egy szakításon van túl – egy igen érdekes esettel találkozik : egy férfi azt állítja, teljesen elveszítette a szaglását. Hamar kiderül, nem egyedüli esetről van szó, a világ több pontjáról érkeznek jelentések egy furcsa folyamatról : emberek először mély depresszióba esnek, majd elvesztik a szaglásukat. Nem merik első körben kikiáltani, hogy vírus, mivel semmiféle kapcsolat nincs az esetek között, de amikor egyre újabb esetekre derül fény, már kezdenek gyanakodni. Susan lakása azon étterem mellett van, ahol Ewan dolgozik, a két fiatal megismerkedik, szép lassan érzelmi kapcsolat alakul ki köztük, viszont mindketten produkálni kezdik a tüneteket, ráadásul a helyzet romlani kezd, a szaglás után következik az ízlelés elvesztése, és úgy tűnik, még nincs vége.

Ha mondjuk ezt a filmet Emmerich rendezi, biztosan szép kis apokaliptikus katasztrófa lenne a vásznon. Viszont a Hétköznapi párt David MacKenzie (Hallam Foe) dirigálta, és bizony egészen más szempontból járta körbe az alapsztorit. Adott ugye a romantikus szál, amit megszakítanak a dokumentarista jellegű, híradó szerű állapotjelzések a vírus terjedéséről. Több jelentést is belemagyarázhatunk a filmbe, egyrészt önismereti, másrészt párkapcsolati témákat feszeget. Mire is van szüksége az embernek az élethez? (találó a jelenet, miszerint az emberek eljárnak étterembe azután is, hogy elveszítik az ízlelési képességüket – egyszerűen szükségük van a társaságra, a beszélgetésekre az asztalnál – és mindehhez alkalmazkodik az étteremkritikus is, aki innentől kezdve nem az ízekről, hanem az állagról és a hőmérsékletről ír)  Mire van szüksége egy párkapcsolatnak? Mennyire tudnak együttműködni bizonyos helyzetekben?

A pesszimizmus optimista meséje ez a film. Egyrészt felvázol egy lassú pusztulást, másrészt bárhogy is fokozódik a káosz, az emberiség mindig megtalálja a módját, hogy alkalmazkodjon a nehézségekhez, és a körülményekhez képest normálisan éljen. Mindeközben a két fiatal egymásra talál, próbálják kihasználni az összes lehetőséget, amit csak adhat nekik ez a fura helyzet, nagyszerű a borotválkozós jelenet a fürdőkádban. Mindkét színész meggyőző a szerepében, talán egy hajszállal Green érzi át jobban a történetet.

Lehet hibákat keresni a filmben, és van is benne jópár, de ez most nem érdekes. Művészfilm, nem mulitplexbe való, de mégsem túl nehéz, viszont nagyon jókat lehet közben-utána gondolkodni, és a párhuzamokat összevetni a saját életünkkel. Vékony mezsgyén mozog a film, a hatásvadász giccs és a fogyasztható között, de nekem inkább az utóbbi felé dőlt el a mérce a végén. Mindenképpen ajánlom!

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.