web analytics
Rém hangosan és irtó közel - Extremely Loud and Incredibly Close - Tom Hanks - Thomas Horn

Rém hangosan és irtó közel – Extremely Loud and Incredibly Close

2001. szeptember 11-ről készült már pár film, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Egyrészt ez egy, az egész világot megrengető esemény, másrészt (érthetően) az amerikaiak számára ez egy még inkább megrázó emlék. Stephen Daldry, aki már az Órák és a Felolvasó miatt is Oscar jelölt volt, most Jonathan Safran Foer azonos című, nagy sikerű regényét adoptálta vászonra, nagyszerű színészekkel, ez lett a Rém  hangosan és irtó közel.

Oskar (Thomas Horn) átlagos kissrác, ékszerész apjával, Thomas-szal (Tom Hanks), és anyjával, Linda – val (Sandra Bullock) New Yorkban él. Apjával kincsvadászatokat játszanak a Central Parkban, hintáznak, úgy tűnik, ez bizony egy boldog család, komoly problémák nélkül. Szeptember 11-én Oskar elindul a suliba, kötekedik egy szokásosat a ház portásával (John Goodman), anyja, apja pedig dolgozni megy. A gyerekeket a támadás miatt hamarabb hazaengedik, Oskar hazaér, de még üres a lakás, csak az üzenetrögzítőn van 6 üzenet, mind az apjától, az elsőből kiderül, egy találkozóra kellett menne a World Trade Centerbe, és az északi torony 105. emeletén rekedt. Látva a képeket, a srác tudja, apja meghalt, ezért elrejti az üzenetrögzítőt, megőrizve magának apja utolsó emlékét. Linda nehezen tudja kezelni a fiút, a temetés után is sokat veszekednek, de hát hogyan is tudna választ adni egy anya arra a kérdésre, miért is volt apa a toronyban akkor. Majd egy évvel később, Oscar apja cuccai között kotorászik, amikor is talál egy kulcsot, egy kis papírzacskóban, amire csak annyi van írva : Black. Úgy dönt, kideríti mit nyit a kulcs, ezért tervet készít : a telefonkönyvből 417 Black nevű személyt talál, kigyűjti az adataikat, és elkezdi felkeresni őket. Segítségére lesz nagyanyja idegen, és kicsit furcsa lakója, egy idős férfi (Max von Sydow), aki nem beszél, csak kis papírcetlikre írja fel, hogy mire gondol. Rengeteg emberrel, furcsa és nehéz történetekkel találkoznak, a fiú és az öreg egyre közelebb kerül egymáshoz, talán kapcsolatuk több is már, mint barátság.

Nehéz téma, nehéz megközelítéssel. Egy kisfiú személyiségének változásán keresztül bemutatni mindazt, amin az amerikai társadalom keresztülment 2011 őszén, nos, bátor vállalkozás, és a filmnek alapvetően sikerült is (a könyvet még nem olvastam, de meg fogom tenni). A kezdeti pánikból indulva, az elkeseredésen át az azt követő paranoiáig, a bezárkózás és a lassú, nehéz újra megnyílás minden lépése megtalálható Oskar fejlődésében. Amerikának készült, én mégis úgy érzem, egy “kívülálló”, mint én, aki járt az 09/11 előtt és után is a Nagy Almában, jobban megértheti, miről is szólhat a film (bár az is lehet, csak én akarom ennyire belemagyarázni). A támadás nem kerül főszerepbe, illetve csak olyan módon, mint a tragédia kiváltó oka, bármelyikünk behelyettesíthet oda bármit, és máris megvan a saját története. Emlékezésről szól a film, az összes szereplő valami régiről beszél, ami elmúlt, és bizony nagyon hiányzik. Sandra Bullock jó a depressziós anya, aki önmagával és gyermekével sem tud mit kezdeni, de küzd, Max von Sydow nem véletlenül kapott Oscar jelölést, Tom Hanks nem szerepel túl sokat, de ott erőteljes, az Oscart játszó Thomas Horn pedig …. nos igen. Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy zseniális, vagy éppenséggel rohadtul irritáló. Nekem időnként túl sok volt, túlságosan “komoly”, korához képest, még akkor is, ha komoly traumán ment keresztül. Ő van a legtöbbet a vásznon, és ezért is lesz megosztó szerintem a nézők szemében.

Megnézni nehezebb volt, mint írni róla – talán éppen Horn miatt. Végül is, a film átadta azt, amit szeretett volna : megélni nehezebb mindent, emlékezni az elején még nehezebb, de aztán, hogy pufogtassunk némi közhelyet is, könnyebb és szebb lesz. Szép film, árad belőle a szentimentalizmus, ezért egy nagyon vékony mezsgyén billeg, nézője válogatja, hogy kire milyen hatással lesz. Én mindenesetre a könyvet tényleg szeretném elolvasni.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

4 hozzászólás

  1. lissza szerint:

    halk megjegyzés: a dátum javításra szorul…. 2001

    🙂

  2. Dr Pados Gyula szerint:

    Fantasztikus fájdalmasan gyönyörü film.Láttam 7-et a 9 Oscar jelöltből,mindegyiknél jobb volt.
    2 perc hiradófelvétellel,az emberek sorsán keresztül jobban átéreztette ezt a szörnyüséget/§).11/,mint a sok órás dokumentfilmek Meghatóan érzelmes is volt, mindenki saját tragédiája is beleképzelhető volt.A fenti kiváló kritika egy kérdést hagyott alternativául:A főszereplő fiú zseni-e vagy tuljátsza a szerepét. Az én válaszom már a vetités alatt: Ő -a világhirü rendező segitsével – ZSENI
    Veszit, aki nem nézi meg

  3. Irén szerint:

    Egy picike észrevétel: a filmben elhangzik, hogy vizsgálták a fiút, nem Aspergeres szindrómás e. A film alatt nem irritálóan viselkedett, hanem autisztikus tüneteket mutatott, ráadásul a való életben ennél súlyosabb autisták is vannak. Tudatlanok utána nézhetnek és rájönnek, hogy remek alakítás volt 🙂

  1. 2012. február 17. péntek

    […] minap írtam ugye a rém hangosan és irtó közel – ről, ami szorosan kapcsolódik a 2001 szeptember 11-hez. A témáról szóló legjobb film […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.