Ha megígértem, meg is teszem! Volt középiskolás társam, Telek Zoli lett az 50-ik követője a filmkocka facebook oldalának, “nyereménye” pedig az, hogy az egyik nagy kedvencéről, a Vadászat a Vörös Októberre című filmről írok most – nem mintha a nehezemre esne, én is szeretem ezt a mozit. Persze lelkiismeretesen újranéztem, és meg is döbbentem …..
…. Mégpedig azon, hogy ez a film, bár 1990-ben készült, ami ugye 22 éve volt, még mindig milyen feszült, pörgős, és egyáltalán nem lehet rá mondani, hogy korszerűtlen lenne a képi és hangi világa. Ez bizony ma is megállná a helyét a mozikban.
A nyolcvanas évek közepén járunk, csúcson pörög a hidegháború. Az szovjet haditengerészet egy új tengeralattjárót bocsájt vízre, mely a nevét a Nagy Októberi forradalomról kapta. Kapitánya Marko Ramius (Sean Connery), a flotta egyik legelismertebb tisztje, gyakorlatilag a fél orosz hadsereg Tőle tanulta meg a szakmát. Ötágú csillagos barátaink egy új, gyakorlatilag hangtalan hajtóművet fejlesztettek ki, ezt szeretnék kipróbálni az első úton. Természetesen az amerikaiak a közelben vannak, a USS Dallas nevű tengeralattjárójuk, parancsnoki hídján Bart Mancusoval (Scott Glenn) észleli a Vörös Októbert, de amint az beindítja az új hajtóműveit, nyomát vesztik. Mindeközben Moszkvában felbontanak egy levelet, amit Ramius kapitány írt feletteseinek, miszerint átáll, és a hajót átadja az amerikaiaknak. Az oroszok erre a teljes flottájukat útnak indítják az Október elsüllyesztésére, amit persze amerikai kollégáik igencsak fenyegetőnek éreznek. Megkezdődik egy macska-egér játék, amiből igencsak könnyen kirobbanhat egy finom kis atomháború. Csak egyetlen férfi, egy bizonyos Jack Ryan (Alec Baldwin) sejti, mire is készül Ramius.
Tom Clancy nagyszerű regényeket írt, a filmnek is az Ő könyvéből készült a forgatókönyve. Bár akció, és háborús jellegű a sztori, mégis, a karakterek nagyon jól kidolgozottak, végig érthetőek a motivációk, nincsenek hihetetlen szuperhősök, és szinte mindenkinek van valami gyengéje. Jól felépített párbeszédek viszik előre a történetet, és mindezek mellé nagyszerű színészi játékok teszik még jobbá a filmet. Sir Connery-nek alapból olyan kiállása van, ami tekintélyt parancsol, Ramius szerepében is tökéletes. Clancy Jack Ryan sorozatából talán Baldwin a legjobb, ebben a filmben. A mellékszerepekben is láthatunk pár akkoriban nagy nevet, mint pl. Sam Neil.
Persze mindezek összessége is kevés lenne a rendező, John McTiernan nélkül, akinek nevét a 80-as, 90-es évek akciómozijainak rajongóinak nem kell bemutatnom, elég csak a Predatorra vagy a Die Hard sorozat első részére gondolnunk. Ekkor volt a csúcson, azóta inkább csak küzd, talán a Thomas Crown ügy volt a legutolsó kiemelkedő munkája. McTiernan rendkívül feszesre hangolta a filmet, és bár több, mint 2 óra, egy pillanatra sem unalmas. Rámondható persze, hogy “politikailag unkorrekt”, de azt se felejtsük el, hogy ténylegesen a hidegháború vége után nem sokkal készült, és ugye amerikai mozi, ergó az államok szerepe egy kicsit más felfogásban kerül a vászonra, mintha azt ma csinálták volna – viszont tökéletes betekintést ad a kor hangulatába. Felfoghatjuk akár egy picit történelemórának is. Ne felejtsük el azt sem, hogy a film még a CGI korszak előtt készült, itt bizony megépítették a maketteket. Kapott egy Oscart is, a legjobb hangvágásért kapott arany szobrocskát 1991-ben.
Ha létezik olyan fogalom, hogy klasszikus akciófilm, akkor ez az, és egyáltalán nem a B ligából. A Vadászat a Vörös Októberre egy mai szemmel is élvezhető, nagyon jó film, good choice, Zoli!
Hozzászólások
Powered by Facebook Comments
