web analytics
A titánok haragja - Wrath of the Titans - Sam Worthington

A titánok haragja – Wrath of the Titans

A helyzet az, hogy nem voltam nagy rajongója a Titánok harcának. Nem is az volt az elsőrendű problémám vele, hogy az eredeti mitológiához nem sok köze van, hanem inkább az, hogy gyakorlatilag sztori nélküli, bár nagyszerű színészekkel megtűzdelt hollywood-i értelmetlenség lett belőle. Mindezek ellenére próbáltam előítéletek nélkül megnézni a Titánok haragját, több-kevesebb sikerrel.

Jó 10 év telt el az előző történet óta, Perszeusz (Sam Worthington) elvonulva, egy kis faluban él fiával. Azonban a háttérben továbbra sincs nyugalom, Hádész (Ralph Fiennes) és Árész (Edgar Ramirez) szövetkezik a Titánok felkelését vezető Kronosz-szal, hogy megdöntsék Zeusz (Liam Neeson) hatalmát. Apja megkeresi a fiút, hogy segítsen, de Ő nem nagyon szeretné feladni mostani életét. Amikor azonban Zeusz fogságba esik, Perszeusz újra csatasorba áll.

A Titánok harca, bár a kritikusok nem rajongtak érte, azért egy közel 500 millió dollárt hozott a stúdiónak, ezért nem volt kérdés, lesz folytatása. A lehetőség adott volt arra is, hogy ne kövessék el az előd hibáját, és megpróbáljanak valami történetet is írni, ne csak egy látványos 3D csihipuhi legyen szandálos fél és egész istenekkel. Nos, nem árulok el nagy titkot azt hiszem azzal, hogy nem igazán erőltette meg magát Jonathan Liebesman rendező és a forgatókönyv írók. Egyszerű, kiszámítható a történet, és valahogy a színészek sem érzik jól magukat benne. Worthington jobb, mint az előző filmben, meggyőzőbb, de ugye volt honnan javulni, Neeson és Fiennes meg rutinból is megoldaná ezt a feladatot.  Persze egy ilyen jellegű filmtől én sem várnék Oscar díjas alakításokat, de azért némi lehetőséget adhattak volna ezeknek a srácoknak megmutatni, mit is tudnak igazándiból.

A látványvilágra viszont nem lehet panasz – ez nagyot javult 2010 óta. Tulajdonképpen, ha hagyjuk magunkat elsodorni a képi és a hangi világgal, és megpróbálunk nem gondolkodni a moziból kijövet, még akár szórakoztató is lehet, de bennem végig ott volt egy nagy adag hiányérzet. Igen, nekem hiányzott “némi” dramaturgia, esetleg néhány jól elhelyezett párbeszéd – a történelmi alap megadta volna erre a lehetőséget – de a Titánok haragja úgy tűnik, inkább jár a jól kitaposott úton, és egy könnyen emészthető blockbuster akar lenni – ami többé-kevésbé sikerül is neki. Az már egy másik dolog, hogy az ilyen filmekkel nem irtják e ki a lehetőségét annak, hogy valaha készüljön még ebből a mitológiai körből egy normális, tartalmas film.

Akinek a Titánok harca tetszett, nézze meg, de csakis és kizárólag moziban, 3D-ben, mert csak ott tud érvényesülni az, amiről tulajdonképpen a Titánok haragja szól.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.