web analytics
A vér és méz földje - In the Land of Blood and Honey - Zana Marjanovic - Goran Kostic

A vér és méz földje

A háború Boszniában itt történt a szemünk előtt, gyakorlatilag a szomszédunkban, és hozzánk azért elértek a hírek az etnikai tisztogatásokról, a kegyetlenkedésekről. A nagyvilág jó ideig kvázi impotensen nézte és tűrte, a nagyhatalmak egymásra mutogattak, aztán Clinton végül is rábólintott, és bár nagyon törékeny még a mai napig, de csak megszületett a béke.

Ajla (Zana Marjanovic) tehetséges fiatal festő, muzulmán. Danijel (Goran Kostic) szerb rendőr, kapcsolatuk éppen csak elindul, amikor kitör a háború a volt Jugoszlávia területén. Ellentétes oldalra kerülnek, nem is találkoznak egészen addig, amíg Danijel emberei begyűjtik Ajla-t és a többi nőt a lakóhelyéről. Nővére és annak kislánya ottmaradhat a lakásban, de előtte a szerb katonák az összes hadra fogható muzulmán férfit kivégzik. A nőket a katonák ellátására a táborukba hurcolják, ahol nem csak a főzés – takarítás a dolguk, gyakorlatilag napi szinten vannak kitéve a szerbek mindennemű kegyetlenkedéseinek és erőszakának. Danijel megpróbálja megvédeni Ajla-t, de azért Ő sem tud bármit megtenni, hiába parancsnok.

Az, hogy pontosan mi és miért történt, talán sosem fogjuk megérteni. Történelemhez vonzódó emberként az átlagnál többet foglalkoztam annak idején a hírekkel, de egy átlag amerikai jó eséllyel azt sem tudja megmondani, hogy van Szerbia. Ahogy külügyminiszterük megfogalmazta, abban a harcban nekik nem volt kutyájuk. Nem is igazán értette a közvélemény, ki kezdte, miért kezdte, egyáltalán, a jó oldalon szállt e be Amerika egy háborúba több ezer kilométerre a partjaitól. Angelina Jolie első rendezői munkáját érezhetően sok kutató munka előzte meg. Ő maga írta a történetet is, ami két fiatal szerelmén keresztül próbálja bemutatni a háború borzalmait – az elfogulatlanságot maximálisan kerülve. Igen, Jolie határozott véleményt alkot, és ennek hangot is ad a film minden képkockáján. Humanitárius munkái során többször járt Boszniában, közelről is láthatta, mi maradt ott a háború után, és nem kevés gyűlölet és harag gyűlhetett össze benne, amit talán ezzel a filmmel akart “kiírni” magából.

Veszélyes dolog ilyen élesen állást foglalni. Egyrészt nagyon hamar rá lehet sütni az elfogultságot, illetve azért, hogy a film ne a folyamatos kegyetlenkedésekről és a nyers erőszakról szóljon, beleszőtt egy ambivalens szerelmi történetet, ami viszont könnyen giccsessé is válhatott volna. Jolie megpróbálta ezt a lehetetlen kapcsolatot a maga zaklatottságában bemutatni, egyszer csak a tiszta érzelmek dominálnak, ami aztán átcsap fékezhetetlen erőszakba, majd vissza, hektikus, akárcsak a férfi főszereplő jelleme. Igazándiból  Danijel karaktere a kulcs, a háborúval kapcsolatban bizonytalan, már-már gyenge katona, akit a családi “örökség” hajtott erre a pályára, apja a híres Nebojsa Vukojevic tábornok (Rade Serbedzija), aki még gyermekkorából hozza a zsigeri gyűlöletet a muszlimok iránt. Érezhetően Danijel nem érti pontosan, miért is kell neki muzulmánokat ölnie.

A filmet javarészt itt forgatták Budapesten és környékén. Jolie tényleg igyekezett nagyon alapos lenni, a “tudatlan” nézőknek időnként mankót ad korabeli tv riportok és rádiós tudósítások bejátszásával, és persze a film lezárásakor is megkapjuk a történet összefoglalását. Ezt érzem a film igazán gyenge pontjának : túlságosan szájbarágós lett időnként, viszont nem fektet igazi hangsúlyt annak a bemutatására, hogy miért is indult ez a háború (persze a tábornok monológja a családjáról azért mesél valamit, de ez kevés) – és kicsit többet mutat be a puszta erőszakból. Az egész film olyan lett, mint amilyennek Angelina Joliet megismerhette a világ : vad, szenvedélyes, és kicsit nyers. A rendezéssel és a történettel igazándiból nincs gond, viszont a vágószobában még keményebbnek kell lennie a következő filmjeinél. Mintha nem lett volna szíve megvágni néhány felesleges jelenetet – ha kicsit rövidebb-feszesebb a végeredmény, jobb lett volna. Annak külön örültem, hogy nem erőltette túl a “szerelemúgyismindentlegyőz” vonalat, és bizony van egy-két szépen fényképezett jelenet is – lásd majd az árnyékok táncát.

Ma, amikor a kokik időszakát éljük, ez a film is beállt a sorba : kioszt egy jókora sallert elsősorban Amerikának, illetve az egész világnak, amiért hagyta elfajulni a helyzetet déli szomszédainknál. Egyértelmű állásfoglalás Jolie részéről, aki ha ezen az úton marad következő filmjeinél, akkor igenis, rendezzen csak bátran. Kezdésnek nagyon is jó a Vér és méz földje.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.