web analytics
Albert Nobbs - Glenn Close

Albert Nobbs

Glenn Close-t nem szereti az Amerikai Filmakadémia. Eddig 6 jelölést kapott, hármat mint legjobb mellékszereplő, és hármat, mint női főszereplő. Sem a Végzetes vonzerő, sem a Veszedelmes viszonyok nem volt elég a szobrocskához, idén az Albert Nobbs-ért jelölték, és ma már tudjuk, idén Meryl Streep jobb volt az ítészek szerint. Pedig Glenn Close igencsak odatette magát.

A 19-ik században járunk, Írországban. Itt él Albert Nobbs (Glenn Close), aki egy kis szálloda megbecsült, bár kicsit fura pincérje. Gyakorlatilag csak a munkájának él, igyekszik abban professzionális lenni. Az apró kis férfit a vendégek is szeretik. Mrs. Baker  (Pauline Collins), a tulajdonos felfogadja Hubert Page – et (Janet McTeer), a festőt, hogy rendbe tegyen egy pár dolgot az épületben. Mivel nincs több szabad helye a személyzet számára, megkéri Albertet, hogy ossza meg a szobáját és az ágyát Huberttel. Nobbsnak azonban van egy titka : nőként született, de 30 éve férfiként él, mert csak így kapott munkát. Az éjszaka, bármennyire is igyekszik, lebukik a lakótársa előtt, aki végül is megígéri, nem szól az esetről senkinek – mert ugye mindenkinek vannak titkai, ez alól senki sem lehet kivétel.

Albert Nobbs csak szeretett volna tisztességben élni. Megtehette volna ezt egyedülálló nőként abban a korban? Kétséges, vagy inkább lehetetlen. Viszont bármennyire próbál az ember bezárkózni, az érzelmek ellen úgysem tehet semmit. Ezt próbálja bemutatni Rodrigo García rendező ennek a kétségbeesett nőnek a történetén keresztül. Neki is vannak álmai, amiket szeretne megvalósítani, meg is tesz ezért mindent, többet is, mint az normális lenne. Mondhatni, egy a banális szerelmi háromszög köré épül a történet, amiben szerepet kap még egy naiv kislány (Mia Wasikowska) és egy fiatal, jóképű, viszont kissé alkoholista férfi (Aaron Johnson). Glenn Close nagyszerű a magába zárkózó Nobbs szerepében, néha az volt az érzésem, hogy talán túlságosan is elnyomja a karakter lehetséges érzéseit. McTeer nem véletlenül kapott jelölést a legjobb női mellékszereplő kategóriában idén, nagyon jól áll Neki a kicsit szabadszájú festő szerepe, aki végül is rádöbbenti Albertet arra, hogy mennyire nyomorúságos is az élete.

Kosztümös film megint, de ezúttal Close nem a szenvedélyt viszi a vászonra. A ruhák, a környezet, a kor hangulatának ábrázolása tökéletes. Az alapot szolgáló novella, melyet George Moore írt, így kezdődik : “ez a legszomorúbb történet, amit valaha hallottam” – nos, a film ezt hűen át is adja. Komor és szomorú, mint a főhőse – Albert talán sosem volt boldog ember, boldog nő meg végképp. Próbálkozása, hogy ez változzon inkább tragikus, még ha első hallásra inkább megmosolyogtatónak is érezné az ember.

Keménykalap, krumpliorr nélkül. Nem, ebbe a szerepbe nem tudja magát beleélni a mai néző. Örüljünk annyinak a film végén, hogy azok az idők már elmúltak, amikor az emberek ilyen, és hasonló önfeladásra voltak kényszerülve, ha élni akartak. Nehéz, és sokáig nyomasztó film az Albert Nobbs, Glenn Close tényleg jó benne, de én is azt mondom : idén Streep jobb volt. Vagy legalábbis a filmje emészthetőbb. Arról még nincs hír, hogy itthon egyáltalán bemutatják e.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.