web analytics
Anonymous

Anonymous

Ha Roland Emmerich filmet rendez, akkor ott minimum a fél világnak meg kell semmisülnie, óriási katasztrófának kell történnie, vagy legalább egy bazi nagy szörnynek kell letarolnia a környéket. Az Anonymus-ban semmi ilyesmi nem történik, mégis, az egyik legjobb filmje lett ez. Lehet, hogy inkább ilyenekkel kellene foglalkozni?

London, XVI-ik század közepe-vége. I. Erzsébet uralkodik, a háttérben komoly harc folyik a Tudorok és a Cecilek között az utódlásért. Oxford grófját, Edward de Verdét (Rhys Ifans) látjuk még kisgyerekként, amint már komplett színdarabot ír, 9 évesen verseket rögtönöz, óriási tehetség. A rangja persze nem teszi lehetővé, hogy kiteljesedjen, William Cecil házában nő fel, felnőve megöl egy róla kémkedő szolgát, amit William kihasznál, megzsarolja az ifjút, hogy vegye el feleségül lányát, Anne-t, ezzel is erősítve hatalmát és vagyonát. A fiatalok egy boldogtalan házasságban élnek, Edward azonban nem hagyja abba az írást, ebben találja meg minden örömét. Persze a műveit nem mutathatják be, ezért cselhez folyamodik, megbízza Ben Jonsont (Sebastian Armesto), a fiatal szerzőt, hogy mutassák be a darabjait álnéven. William Shakesperare (Rafe Spall), a fiatal, gátlástalan, ámde írástudatlan színész “magára vállalja” a szerepet, miszerint ő a művek írója, és nem várt hatalmas sikereket érnek el a bemutatókon. A nép imádja a Rómeó és Júliát és a többi mára klasszikussá vált színművet. Edward ekkor úgy, dönt, a rendszer megzavarására használja fel a színházat : elkészül az V. Henrik és a III. Richárd.

Valóban van egy ilyen teória az irodalomtudósok között, miszerint William Shakespeare valójában egy nemes volt, álnéven. Ezt a történetet dolgozza fel Emmerich egy csodásan fényképezett kosztümös filmben. Meglepően pontosan követi a történelmi eseményeket,  és jól ötvözi a korszak bemutatását a színházi darabokkal. A fikció és a megtörtént események keveréke nem zavaró, a sztori teljes mértékben hihető. Persze biztosan lesz olyan, aki szerint erőltetett – tény, Emmerich teljes hitet tesz a történet mellett, és ha nem tudod neki elhinni már az elején, akkor kínlódás lehet a film. Az, hogy Shakespeare karaktere egy igazi ripacs, egyszerű, vagy inkább ostoba figura – nos az leverheti a biztosítékot néhány irodalmat kedvelő embernél.Igazándiból egy komolyabb hibát tudok felhozni az Anonymous-szal szemben (persze van benne jópár apró is, de azon simán át lehet siklani) – talán túl sok mindent akar bemutatni, elmagyarázni, egy kicsit sok a szereplő, és ez káoszossá teheti, ha nem figyel a néző 100%-al.

Talán még sosem volt ennyire precíz egyetlen mozija sem. Maga a látványvilág a rendezőhöz mérten kifejezetten visszafogott, nincsenek grandiózus képek, de amit megmutat, azt szépen és pontosan teszi.  London, a királyi udvar, a Globe színház – nem tehetek róla, rajongok ezért a korért. Élvezetes a forgatókönyv, nekem, aki történelem és színházbolond, igazi tobzódás volt az élvezetekben végignézni. Viszont tényleg kell hozzá egy bizonyos szintű érdeklődés és ismeret, talán ezért nem is került itthon mozikba (valamikor a tavasszal azért kapunk egy DVD változatot).  Én mindenesetre szívesen néznék még ilyeneket Emmerichtől.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.