web analytics
Az éhezők viadala - The Hunger Games - Jennifer Lawrence

Az éhezők viadala – The Hunger Games

Gyűlölöm, amikor egy filmkritikában azt olvasom, hogy a “könyv jobb volt”. Sosem értettem, hogyan lehet összehasonlítani ezt a két teljesen eltérő formátumot. Amikor kiderült, hogy az Éhezők viadalából készül moziverzió, úgy döntöttem, nem veszem a kezembe Suzanne Collins regényét, és “szűzen” ülök be megnézni.

Valamikor a jövőben egy igencsak érdekes államberendezkedés alakul ki egy országban. (a filmben nem derül ki, hogy Amerikáról van szó) Miután polgárháború zajlott, 12 körzetet alakítanak ki, és minden körzetnek megvan a maga feladata. Hogy fenntartsák a rendet, és kvázi megfélemlítsék a lakosságot, a Kapitólium minden évben megrendezi az Éhezők Viadalát. Ez egy TV show, ahol minden körzetből kiválasztanak egy fiatal lányt és fiút, majd bezárják őket egy rezervátumba, ahonnan csak 1 távozhat élve, Ő lesz a győztese a Viadalnak. Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence) a 12-es, bányász körzetben lakik anyjával és húgával, az apját egy balesetben elveszítette.  Amikor a testvérét sorsolják ki a Viadalra, önként jelentkezik, hogy megmentse őt a biztos haláltól. Katniss számára nem ismeretlen ez a küzdelem az életért, az éhezés mindennapos a környékükön, ezért gyakran jár vadászni a környező erdőbe. Peeta Mellark (Josh Hutcherson), a helyi pék fia lesz a társa a körzetéből, aki inkább erejével tűnik ki a többiek közül. Mintegy mentorként a showra Haymitch (Woody Harrelson) készíti fel a két fiatalt, de sok okosat ő sem tud mondani – a vadonban csak magukra számíthatnak, ha életben akarnak maradni.

Rengeteg helyen lehetett olvasni a filmmel/könyvvel kapcsolatban, miszerint ez egy Battle Royale koppintás – nos, a filmeket összehasonlítva ez baromság, még akkor is, ha vannak persze hasonló vonulatok. Suzanne Collins egy olyan utópisztikus víziót írt le, ami minden sarkítása ellenére a világ mai állását nézve, egyáltalán nem elképzelhetetlen. A film ezt a látomást rendkívül intelligensen teszi a néző elé a vászonra. Elkülönülnek a körzetek, nem csak az ott lakók viselkedésében, a képi megjelenítésben is. Óriási a kontraszt a szürke képekkel filmezett bányász rész és a Kapitólium harsány, sőt inkább már hivalkodó színei között. Ha egy szót sem szólnának a szereplők is tudnánk, miről szól a egyes körzet, ahol az emberek örömüket lelik abban, ha egymást gyilkolászó tiniket néznek a tévében. A műsorvezető szerepében Stanley Tucci kék hajjal egy modern kori Stohl Buciként jelentkezik, szinte látom, ahogy lezárja a szavazást, és összeérinti az ujjait a papírral – csakhogy itt a kiszavazóshow egy kicsit durvább, és egy ágyúlövés jelzi a végét. Ahogy a producer Seneca (Wes Bentley) irányítja a játékot, kicsit Truman show jellegű megoldásokkal, egy zárt rendszeren keresztül, hirtelen a semmiből előtűnő tűzgolyókkal csak egy azoknak a pofonoknak, amit a mai társadalom kap az arcára ebben a történetben – mert ugye egy pillanatig sincs kétségünk afelől, hogy itt bizony megkapjuk a magunkét. Collins kőkeményen figyelmeztet arra, hogy hova is tart jelenleg a modernkori társadalom. Persze itt is mindent a hatalom irányít, a háttérben ott van Snow elnök (Donald Sutherland), akinek a szájából elhangzanak valahol a film közepén a talán legfontosabb mondatok, a félelemről és a reményről. Ja igen, még Lenny Kravitz is feltűnik ám a szereplők között!

Jennifer Lawrence tökéletes választás volt Katniss szerepére, minden mozdulatában és pillantásában ott van az egyszerű lány, aki a családját védi, fél, de harcol és sosem adja fel – mindezt úgy, hogy mindvégig becsületes akar maradni. Egyszerűen ott tartja a néző tekintetét a vásznon, pedig nem rövid a film.

Ez egy erőszakos történet, viszont szerették volna azt, hogy beférjen a PG-13-as kategóriába, vagyis hogy a Twilight célközönség is megnézhesse. (Gyakran emlegetik úgy ezt a filmet, mint a következő Twilightot, de azokban a filmekben összesen nincs annyi jó és használható jelenet, mint a Hunger Games első fél órájában, nevetséges az összehasonlítás) Gary Ross rendező ezt úgy oldotta meg, hogy a tényleges gyilkosságokat alig, vagy csak roppant gyorsan vágva, remegő kamerával mutatja (ebből szerintem egy kicsit sok volt, engem néhol már zavart a dolog). A Viadal kezdetén látható harc a csomagokért kicsit John Woo – ra emlékeztetett, lecsendesített zenével, lassítva, roppant felkavaró, de nem tocsog a vérben. Nem mondom, hogy gyerekeknek való, már csak a mondanivalója miatt is, de ez ügyes húzás volt a készítőktől.

Szerettem ezt a filmet, engem megvett kilóra, és most azt hiszem, teljes erővel nekikezdek a könyvnek is. Ha csak annyira lesz jó, mint a moziverzió, akkor én már elégedett olvasó leszek.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

3 hozzászólás

  1. Mária szerint:

    Azt hiszem a könyvben említik, hogy a vadászat miatt az ő családjuk nem éhezik, ellentétben a többi szegénnyel. A kenyeres jelenet évekkel korábban történt, az apja halála után, amikor még nem tudta, hogy gondoskodjon magukról.

  2. marlen szerint:

    Éva, én olvastam mind a három kötetet, és nem hiszem el, hogy van, akinek az a legfontosabb, hogy néz ki Kattniss…mivel, a személyiségfejlődése fontos a trilógiában. Egyébként pedig vadászik, az a minimum, hogy izmos legyen, és Máriának van igaza.

  3. marlen szerint:

    A másik pedig, amit Suzanne Collins mindig el is mond, hogy a megírásban igenis felhasználta az összes világirodalmi és filmes előzményt, amely disztópiákról szól. Nem kell eget rengető újdonságot várni, de amit akart, azt baromi jól írta meg.

Hozzászólás a(z) marlen bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.