web analytics
Beszélnünk kell Kevinről

Beszélnünk kell Kevinről

Ismét vendégpost, ezúttal Marlen nézte meg a Beszélnünk kell Kevinről – t.

Félve közelítettem ehhez a filmhez, annyi helyen volt már téma, szinte minden szakmai lap, blog is foglalkozott a témájával: mennyiben tehető felelőssé a szülő, ha gyereke gonosz lesz, hol követi el a hibákat, felfejthető-e egyáltalán a sor, megállítható-e lett volna valahol a folyamat, s hogy létezik-e olyan gyerek, aki eleve rossznak születik? Másrészt ismerve Tilda Swinton alakításait, eleve tudtam, hogy csak maximális nyitottsággal és figyelemmel érdemes filmet nézni vele.

Mert nehéz film a Beszélnünk kell Kevinről, de még milyen nehéz! A nyitójelenet – mely a Paradicsomfesztiválon játszódik erős felütés, mert az itt megfürdetett főhősnő, akit Evának hívnak ( nyilván nem véletlenül, hiszen a legszentebb női hivatásról, az anyaságról lesz itt szó) később majd a szennyben, a házára kent bűnösségét jelző vörös festékben, a többiek pedig a vérben fognak fürödni – visszatér még párszor, záráskor is elborít mindent a vér, jelképezve, hogy terhességével megtörtént a Paradicsomból való kiűzetés. Rövid Purgatórium után, a gyerek születésével – minden szimbólummal szembeszállva, mely szerint a gyermek az újjászületést jelenti – elkezdődik Eva földi pokla, s ebben a Pokolban a küzdelmet magára hagyatva vívja – gyerekével.

Meg kell birkóznia azzal, hogy a pszichopatákat is anya szüli, s itt és most, történetesen ő ez az anya. Nem árulok el meglepetést: a film első másodpercétől kezdve érezni, hogy a tragédia be fog következni. Az már az erénye, hogy az állandóan síkváltásoknak, időbeli ugrásoknak köszönhetően egészen a végéig tudja húzni azt. Sőt, amikor már azt gondolnánk, hogy vége, akkor jön még csak az igazi borzalom…

Sokkol és nyomaszt a film. Végig pengeélen táncolunk, végig ott a kérdés bennünk, mi mit tennénk, hogyan reagálnánk, ha látnánk, hogy fiunk színjátékot játszik, ha megvakítja a kishúgát, ha bedarálja a kisállatot, s még betegségét, kiszolgáltatottságát is csak arra használja fel, hogy a mama által mesélt Tell Vilmos történetet később valóra váltsa, s így váljék hőssé?! Hőssé, aki a mese után kapott íjjal lemészárolja a fél iskolát?! S, aki nem éri be ennyivel….s mikor két év múlva, választ várva megkérdezi az anyja, hogy miért, csak ennyit feleljen: “Volt idő, amikor azt hittem, tudom. Már nem vagyok biztos benne.”

Nehéz sors Eváé, s ő bűnhődik is minden nap. Folytonos költözés az élete, menekülés, bűnbocsánat. Ezért veszi meg a meggyilkolt fiú mamája által összetört tojásokat, tűri, hogy megverjék a nyílt utcán, vállal el minden munkát, holott nagy karriert hagyott ott a gyerek miatt.

Azt mondtam, egész élete bűnbocsánat. De, mi is a bűne? Talán csak annyi, hogy sosem akart csak anya lenni.

Egy olyan fiú anyja semmiképpen, aki hét iskolatársát, egy menzai alkalmazottat és egy tanárt gyilkol meg két nappal a tizenhatodik születésnapja előtt.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.