web analytics
Életrevalók - Intouchables - Francois Cluzet - Omar Sy

Életrevalók – Intouchables

Megvan az a 80-as évekbeli film, amikor a méltán híres rap csapat, a Fat Boys tagjai elszegődnek ápolónak egy haldokló, de baromira gazdag öreg mellé, majd sok idióta helyzeten keresztül a végén minden jóra fordul? Ápolandó ápolók? Nos, az Életrevalók hasonló témát jár körbe, és az elején mintha hasonlítani is akarna rá, aztán hálistennek mégsem.

Philippe (François Cluzet) egy siklóernyős baleset után nyaktól lefelé megbénul. Felesége elhagyta, örökbe fogadott lánya nem könnyíti meg az életét, ha nem lenne kőgazdag, talán már fel is adta volna. Mivel állandó felügyeletre szorul, új ápolót szeretne felvenni. Driss (Omar Sy), a szenegáli származású fekete srác nemrégiben szabadult a börtönből, elmegy a felvételire, de csak azért, hogy meglegyen az aláírása arról, hogy ott járt, és megkaphassa a segélyt. Nyers és pimasz stílusa azonban megragadja Philippe figyelmét, és úgy dönt, Őt alkalmazza. A két férfi annyira távol áll egymástól, amennyire csak lehet, egy dolog viszont közös bennük : az emberség. Különös barátság alakul közöttük, ami mindkettejük életére gyökeres hatással bír.

Nemrégiben értekeztem a férfi-nő barátságról, ami ugye nem létezhet. Nos, férfi és férfi között érdekesebb helyzetekben is életre szóló lehet egy ilyen kapcsolat. Ezt járja körbe az Életrevalók, úgy hogy bemutatja, hiába van két ember között hatalmas távolság a társadalmi helyzetben, ha le tudják küzdeni a másikkal szembeni előítéleteket, igenis egyformák is lehetnek – rengeteg hasonló tulajdonsággal. Hiszen mindketten meg akarnak valamit mutatni, az egyikük jelzi a maga módján, hogy bár nyomorék vagyok, azért még élni szeretnék, a másik pedig azt akarja bebizonyítani, hogy kár lenne még lemondani róla azért, mert elkövetett pár hibát. Francia film, szóval mindezt kellő eleganciával és könnyedséggel teszi, és még a durvább poénok is jól állnak neki, még akkor is, ha ezek inkább emlékeztetnek néha már egy amerikai vígjáték gusztustalanabb vicceire. Eric Toledano és Olivier Nakache nem először rendezett már együtt, jól működő párosuk sikerrel vette az akadályt, hogy a film ne forduljon át túlságosan érzelgősbe, de azért a kellő időben odacsap a drámával, hogy helyrebillentse azt, aki úgy gondolja, ez bizony csak egy egy “egyszerű” vígjáték.

Boogie WOnderland – már csak azért az egy jelenetért is érdemes lenne megnézni ezt a megtörtént eseményeken alapuló filmet. Bár karácsonyra készült, akkor is lett bemutatva, és akkor tökéletesen illett is a hangulatba, most, ebben a szép tavaszi időben is kellemes szórakozást jelenthet az Életrevalók. Olyan a film, mint a címe. Részemről ajánlott.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.