web analytics
John Carter - Taylor Kitsch - Lynn Collins

John Carter

Ritkán szoktam egy filmhez “előreolvasni”, igyekszem lehetőleg úgy megnézni, hogy nem olvasok kritikát, vagy ha mégis, azt próbálom figyelmen kívül hagyni. A John Carter sztorit nem ismertem a film előtt, viszont a reklámkampánynak hála egy szám azért szinte minden mozinéző előtt ott lebeg, amikor beül erre a mozira : 250 millió amerikai dollár. Igen, a Walt Disney ennyit költött erre a 3D űrmesére.

Edgar Rice (Daryl Sabara) egy nap táviratot kap különc nagybátyjától, hogy a lehető leggyorsabban látogassa meg. Mire odaér, John Carter (Taylor Kitsch) már halott, és az ügyvédje szerint mindenét rá hagyta, a naplóját is, amit senki más nem olvashat el, csakis az unokaöcsi. Edgar neki is lát, hogy végigolvassa John különös történetét arról, hogy hogyan és miért hagyott fel a katonáskodással, hol próbált aranyat találni ahhoz, hogy megalapozhassa jövőjét, és hogy annak kutatása során hogyan is került el a Marsra, ahol két ellenséges város csatározásának kellős közepébe csöppent. Dejah Thoris (Lynn Collins), Hélium hercegnője ráveszi Cartert, segítsen neki abban, hogy az ő városuk maradhasson fent, és hogy elkerülhesse azt, hogy Sab Than (Dominic West) felesége legyen egy béke kedvéért.

Természetesen 3D a film, ha már ennyi pénzt elvertek rá, meg hát ma már egy űrsztori nem is lehetne más. Viszont. Régen éreztem azt egy filmnél, hogy teljesen felesleges az effekt, illetve sehol sem használják ki igazán, messze van a látványvilág mondjuk a Leleményes Hugóétól. Igen, a történet hasonlít az Avatarra, nem véletlenül, annak készítői bevallottan merítettek a John Carter képregényekből. Kicsit olyan volt, mintha kék űrlények sztoriját vegyítenénk egy kis Csillagok háborújával, benne egy kellemesebb dekoltázsú Leila hercegnővel, adnánk hozzá egy csipetnyit az újabb Star Wars filmek szörnyeiből és idegesítő karaktereiből (gyakorlatilag kapunk pár négykezű Jar Jar Binkset) – és kész is a John Carter. A forgatókönyv írók nem erőltették meg magukat (még egyszer, nem ismerem az eredeti képregény sztoriját), komoly párbeszédekre sem kell felkészülni – így viszont kevésnek éreztem azt, hogy 2012-ben egy filmet azzal adjunk el, hogy van benne kiscsillió effekt, meg egy rakat nagy csúnya szörnyszülött, esetleg boxerre hajazó, jópofa állatka (najó, az tényleg rendben volt). Talán Matai Shang (Mark Strong) karaktere volt a leginkább jól megoldott, de a többiek, nos, nem kaptak olyan szerepet, amiben csillogni lehetett volna. Nem mondom, hogy nem tetszett, de gyakorlatilag pár órával a film megnézése után már semmi nem maradt meg bennem az egészből. Valahogy ingadozott az egész sztori egy nagy űrdráma, és egy földi származású marsbéli Tarzan akciófilmje között. A rendező Andrew Stanton eddig animációs filmeket csinált (Neki köszönhetjük a Némót, vagy a Wall-E – t) mintha megragadt volna a rajzfilmek világába : nem tudta igazi élettel megtölteni a vásznat, nem tudott a szereplőknek igazi karaktert adni. Érezhető talán az is, hogy túlzottan szereti, esetleg rajong a történetért : úgy gondolta, ez az alapsztori érdekes lesz mindenkinek.

Verdikt : szerintem nem véletlenül fél attól a Walt Disney, hogy ez a film anyagilag bukó lesz. Semmi, de semmi újat nem hozott, azt is meg merném kockáztatni, hogy néhol unalmassá vált. Akinek tetszett az Avatar, nyugodtan nézze meg, de ne lepődjön meg azon, hogy nagyon hasonló történetet fog látni, csak itt kevés lesz a kék figura. Nem mondom azt, hogy rossz film, mert ezt túlzás lenne állítani, de részemről egy jó adag csalódás volt bennem, amikor vége lett – és bizony ebbe belejátszik az a bűvös szám is. 250 millió dollár. Ennyi pénzből legalább 4-5 teljesen jó filmet össze lehetett volna rakni.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

2 hozzászólás

  1. bobi64 szerint:

    Háát, azért a “Zavatár” és a John Carter film között analógiát felfedezni nem gyenge teljesítmény. Burroughs rengeteg könyvet írt ebben a Mars témakörben. A filmben kissé sürítettek belőlük egy esszenciát, de eléggé jól hozta a könyvek közismertebb kliséit. Meglehetősen gyeremeteg és néhol setesuta sztorikat írt, de a Tarzant sem a mély emberábrázolás és bonyolult cselekmény szövés miatt szerettük. Kicsit utánajárhattál volna a háttérnek.

    • lippije szerint:

      Jól látod, nem jártam utána a háttérnek – és lehetőség szerint nem is fogok. Nem azért járok moziba, hogy előtte napokat – heteket töltsek azzal, hogy mi a történet előzménye. Azért megyek, hogy ott szórakozzak, és kikapcsolódjak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.