web analytics
Koszorúslányok - Bridesmaids

Koszorúslányok – Bridesmaids

Amikor egy filmről azt mondják a reklámok, hogy a női Másnaposok, én egy kicsit tartok a végeredménytől. Alapvetően az a fajta humor veszélyes lehet, ha nem pasik a szereplők. Egyszerűen csak nem tudom elképzelni, hogy egy büfögős-hányós poén jól állhat egy nőnek. A Koszorúslányok megpróbál erre rácáfolni.

Annie (Kristen Wiig) nincs túl jó passzban. Süteményes vállalkozása befuccsolt, a munkáját utálja, pasifronton sincs a toppon, ráadásul a lakótársai sem egyszerű esetek, és akkor még nem is beszéltünk az anyjáról. Egyedüli öröme az életében most csak az, hogy gyermekkori legjobb barátnője, Lillian (Maya Rudolph) férjhez megy, és Annie-t kéri fel, hogy legyen az egyik koszorúslánya, és segítsen megszervezni a nagy eseményt. Minden rendben megy egészen addig, amíg a csapatban fel nem tűnik  Helen (Rose Byrne), aki mindent jobban csinál, és úgy tűnik, Ő a tökéletes csaj, aki Annie helyére pályázik Lillian életében. Persze, az összes többi nőnek is van valami deffektje, és azt meg már régóta tudjuk, ha pár hölgyeményt összezárunk, csak idő kérdése, mikor kezdenek vetélkedni egymással.

Adott pár humoros csaj, akiket összeköt némi közös munka, mint pl. a Saturday Night Live. Wiig és Rudolph itt ismerkedett meg, és jót tesz a filmnek, hogy a valós életben is jó barátok, működik közöttük a játék, és érezhetően sok az improvizáció. Wiig részt vett a forgatókönyv megírásában is. Az egész film alatt az volt az érzésem, hogy a csajok meg akarják mutatni : nekik is vannak fura dolgaik, és bizony bennük is megtalálható a “taplópasis” humor, csak a jómodor miatt ezt eddig nem mutatták meg, vagy legalábbis nem a filmvásznon. Persze itt nem csak az agyatlan altesti poénok viszik a prímet, nagy szerepet kap a rivalizálás, és annak apró, de annál inkább fájdalmas részei. Ha az ember nem nézte meg a trailert, és úgy kezdi el nézni, hogy semmit nem tud a filmről, akkor egy kellemes szórakozás lehet, egyébként lehet egy pici hiányérzete az embernek. Sikerült úgy megoldani azt a pár – gusztustalannak is mondható – poént, amit beleraktak a filmbe, hogy ne essen végletes seb a nőiességben. Melissa McCarthy tényleg jó volt a filmben, bár nem éreztem Oscar jelölésre alkalmasnak a játékát. A legjobb jelenetsor részemről az volt, amikor Annie próbálja magára vonni a rendőr Nathan figyelmét az autójával.

Időnként gyomorforgató, ez nem is kérdéses. Aki az intellektuális humorra vevő, az messzire kerülje el ezt a filmet, aki viszont bírta ugyanezt pasikkal, annak egy érdekes élmény lehet ugyanazt végignézni csajokkal. Nem ez lesz az évtized vígjátéka, de szódával elmegy. Enni azért nem ajánlott közben, nehogy visszajöjjön időnként.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.