web analytics
Project X - a buli elszabadul - Thomas Mann - Oliver Cooper - Jonathan Daniel Brown

Project X – A buli elszabadul

Amikor azt olvasom egy film plakátján, hogy ez lesz a legnagyobb parti, amiről valaha csak álmodtam, akkor bizony mostanában már kétségekkel ülök be a moziba, mert ugye kaptunk pár ilyen ígéretet mostanság, és igazándiból mind csalódás volt. A Project X szintén ezt ígéri, aztán belecsap, de rendesen.

Thomas (Thomas Mann) 17 lesz, két haverjával ezért úgy döntenek két haverjával Costával (Oliver Cooper) és JB-vel (Jonathan Daniel Brown), hogy megszervezik az év születésnapi partiját. Thomas szülei évfordulót ünnepelnek, ezért elutaznak a házból, szóval adott a buli helyszíne is. Costa megbízza Dax – ot (Dax Flame), hogy kamerájával rögzítse az egész eseményt. Meghívják Alexist (Alexis Knapp), aki a legdögösebb csaj a suliban, és Kirbyt (Kirby Blanton), aki Thomas havernője, már ha létezik ilyen fogalom. Hogy a parti jól alakuljon, beszereznek mindent, amire szükség lehet, persze némi füvet is, aztán este ülnek a házban, sehol senki, kezd kudarcba fordulni az egész, amikor is autók állnak meg az utcán, érkeznek a vendégek, és innen nincs megállás, elszabadul a buli – vagy inkább a pokol.

Igen, ez egy kézikamerás bulifilm, és abból is a legtaplóbb fajta. Vedd elő az amerikai pite Stifler – féle poénjait, azt szorozd meg százzal, húzd el 80 perc hosszúságúra, keverj hozzá egy jó adag Jackass feelinget, néhány mellet, szexizmust, és nagyjából megkaptad a Project X – et. A hangulat miatt az időnként remegő felvételek sem zavaróak, sőt, illenek is ide. Természetesen ne várjunk nagy truvájokat, mondanivalót, vagy azt, hogy képet kapunk arról, milyenek is a mai tinédzserek Amerikában – ez a film nem erről szól. Felnőtt a High School Musical rajongóinak első tábora, és ma már kevés a Disney Channel, itt bizony agyatlanság és féktelen bulizás van. Miközben néztem, nem igazán tudtam eldönteni, hogy ez most tetszik e nekem, vagy sem. Egyrészt persze ott volt a fejemben, hogy azért egy ilyen bulin én is szívesen részt vennék, másrészt annyira faék egyszerűségű, sőt, inkább időnként bunkóba átforduló jeleneteket láttam, hogy elbizonytalanodtam. Nem tudom, hogy szívesen megmutatnám e a 12 éves keresztlányomnak, holott tudom, hogy tutira élvezné – egyszerűen nekik már máshol van az ingerküszöb, mint nekünk – pedig baromira nem érzem még én sem magam öregnek. A kritikusok biztosan jönnek majd, hogy ez már a youtube meg facebook generáció – kár, hogy mindezeknek inkább negatív felhangja van. Tessék visszaemlékezni a hippi korszakra, vagy a 80-as évek disco mániájára : akkoriban arra is azt mondták a nagy öregek, hogy fúú, meg hááá, hogy mit gondolnak ezek a mai fiatalok. Ők most ilyenek, és bár valóban nem fogja ez a film megváltani a világot, azért biztos vagyok benne, hogy sok negatív kritikából leginkább az irigység szól majd : íróik bizony kimaradtak az ilyen hangulatú bulikból a középsuliban. Mert azért mi is adtunk az élvezeteknek, még ha nem is kellett hozzá lángszóró, meg trambulinozó westie.

Nem írtam a színészekről? Nem véletlen. Itt bizony nincs jellemábrázolás, mindenkinek megvan a maga sablon figurája, azt hozza, ki így, ki úgy. Tényleg szóra sem érdemes, bár, ha jobban belegondolok, Costa figurája azért engem kellőképpen idegesített időnként. A Project X nem rossz, de nem is való mindenkinek. Csak hogy a végére is maradjon egy csattanós közhely.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.