web analytics

Lorax

Az idei év első nagy animációs sikere lett az Államokban a (ott ismert és népszerű) Dr. Seuss‘ The Lorax című gyerekkönyvéből készült rajzfilm. Az Illumination Entertaintment stúdió első 3D-s, egész estés alkotása kissé érthetetlen módon nálunk majd csak valamikor ősszel kerül bemutatásra ….

Ted Widdins (Zac Efron hangján szólal meg az eredeti verzióban) 12 éves kissrác, a Thneed-Ville nevű városban lakik, ahol minden, de tényleg minden tökéletes, lévén szintetikus, műanyag vagy fém – csak semmi természetesség. A levegő viszont nem túl jó minőségű, ezt kihasználva, a város polgármestere, az üzletember Aloysius O’Hare (Rob Riggle) palackozott friss levegőt árusít, amit az emberek megvesznek, hazavisznek, és egy készülékkel otthon, a lakásukban használják. Ted rajongásig odavan a szomszéd lányért, aki már középsulis, és Audrey – nak hívják (Taylor Swift). Elárulja a srácnak, hogy mindennél jobban szeretne egy igazi fát látni, Ted úgy dönt, a föld alól is kerít egyet, hogy meghódíthassa a lányt. Nagymamája, Norma (Betty White) mesél neki egy emberről, bizonyos The Once-ler – ről (Ed Helms), aki talán tudna segíteni fát szerezni, viszont ő kint él a falon túl, ott, ahová a városból senki nem merészkedik ki, annyira lepusztult. Persze a kis szerelmest ez nem hatja meg, nekivág, felkeresi Once-ler – t, aki vonakodva bár, de mesélni kezd a fákról, arról, hogyan ismerkedett meg Lorax – szal (Danny DeVito), aki a természet őrzője, és arról, neki mi köze van ahhoz, hogy eltűntek a fák a világból.

Őszintén megvallva sosem hallottam a könyvről, nem is ismertem a történetet. Ez az animációs film (végre) tényleg gyerekeknek szól, semmi Shrek szintű poénkodás (de azért van jó pár kedves jelenet, kisállatok, miegymás), egyszerű történet, ami itt most inkább mese. Érezhető, hogy gyerekkönyv az alapja, a szereplőkkel könnyű azonosulni, és persze a nagy erkölcsi tanmese is megtalálható benne, talán még egy picit túl is van magyarázva a végén – bár szerintem a célközönségnek ennyi kell is. Vannak persze jó kis dalok is, kíváncsi leszek, ezeket hogyan fogják lefordítani – egy jó erős szinkron kell majd a filmnek itthon, az biztos. Bár nagyon “amerikainak” tűnik a dolog, a mondanivalója persze globális, ezért sem értem, miért ez a nagy csúszás a bemutatóval, gyakorlatilag utolsók között leszünk a bemutató országok között.

Egy aranyos tanmese, 2012-es köntösben. Hollywood imádta, rajonganak érte, ami valahol érthető is : az utóbbi idők animációs filmjei inkább voltak szórakoztató mozik, és nem hordoztak igazi mondanivalót magukban, mint a klasszikus mesék. A Lorax ebbe az irányba nyit, remélem, lesznek követői. A karakterek szépen megrajzoltak, nem hiper-relisztikus ábrázolással, Lorax figuráját imádni fogják a gyerekek – véleményem szerint viszont inkább a kisebbek. Bár, én is élveztem – igaz, én nem vagyok mérvadó a mesefilm imádatommal – csak soká lesz még október 18.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.