web analytics
Polisse

Polisse

2011-ben Cannes-ban egy francia film kapta a zsűri díját. Maïwenn Le Besco, a színésznő-rendező, akit első körben onnan ismerhetünk, hogy egy ideig Luc Besson kedvese volt, és gyereket is szült Neki igen korán, negyedik filmjében nem könnyű témát talált, és dolgozott fel.

Adott egy csapat rendőr Párizsban, akik a gyermekvédelmi osztályon dolgoznak. A legdurvább, elborult esetekkel foglalkoznak, van itt pedofil apuka, nagypapa, kisgyermekén elalvás előtt fellációt végző anyuka, román menekült romák, akik nyomorúságos helyen élnek lakókocsi gettókban, gyermekét a rendőröknek “adó” anyuka, aki belátja, az utcán nem tudja felnevelni a srácot, szóval tényleg a legalja. Az osztályhoz csatlakozik a minisztériumból Sue Ellen (Maïwenn), hogy fotóival dokumentálja mindennapjaikat. Velük meg akcióba az utcára,  ott van az irodában, amikor kihallgatnak, de elkíséri őket este is, amikor egy sikeres ügy után felszabadultan bulizik a társaság. Hamar vonzalom alakul ki közte, és a kissé lobbanékony rendőr, Fred (Joey Starr) között, és lassan minden szereplő életéből kapunk egy rövid kis ízelítőt.

Olyan érzésem volt a film közben, mintha egy sorozat pilotját látnám. Kapunk egy halom szereplőt, akikről igazándiból sokat nem tudunk meg, de annyit azért mindenképpen, hogy egyikőjük élete sem tökéletes, bőven visznek haza a munkahelyi feszültségekből, és hoznak is magukkal az irodába a hálószobákból. Túl sok esemény történik ebben a két órában, pergő ritmusú a film, mintha tényleg azt akarná elérni, hogy jövő héten is odaülj a tv elé, és megnézd a következő részt. Maïwenn komoly kutatásokat végzett a forgatás előtt, megtörtént ügyeket épített bele a filmbe. A karakterek érdekesek, de nincs idejük arra, hogy kiteljesedjenek, érzek némi kapkodást is, hogy azért mindenkiről mutassunk valamit, ne csak a munkáját. Néhol ez a felgyorsított jellemábrázolás azt az érzetet is keltheti, hogy a színészek inkább ripacskodnak, mint játszanak, de a gárdát ennek ellenére dicsérni tudom. Maïwenn a szerelmi szállal kicsit helyzetbe hozza saját karakterét, de ennyit elnézhetünk Neki, főleg, hogy Fred az, aki bár hirtelen haragú, de az egyik legerősebb és legszimpatikusabb figura, érződik rajta, hogy a munkája a mindene, és mindent megtenne, hogy segítsen a gyerekeken.

Ez a munka rendkívül megterhelő, elsősorban lelkileg. Képesek e a rendőrök szétválasztani a magánéletet az ügyektől? Lehet e normális ember az, aki napközben egy saját lányát molesztáló apából próbál vallomást kicsiholni, miközben az a leggusztustalanabb dolgokat meséli a gyerekekhez való vonzódásáról, majd este hazamegy, és próbál saját családjával élni? Tényleg nagyszerű sorozatot lehetne ebből a témából forgatni, ez viszont egy mozifilm, nem lehet úgy befejezni, hogy jövő héten majd folytatjuk. Maïwenn le is zárja, a film hangulatához illő, de talán kicsit elkapkodott, sokkoló véggel. Jó adag hiányérzet maradt bennem, és látni szeretném a többi részt is.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.