web analytics
Tegnap éjjel - Last Night - Kiera Knightley - Sam Worthington

Tegnap éjjel – Last Night

Időnként a forgalmazók elővesznek olyan filmeket, amik már mindenhol lementek a világon, de valamiért kis hazánkban kimaradtak. A legtöbb esetben ezek értéktelen borzalmak, most viszont május elején egy olyan 2010-es alkotás kerül a mozikba, amit kár lett volna kihagyni – ez a Tegnap éjjel (Last Night).

Joanna (Keira Knightley) és Michael (Sam Worthington) fiatal házasok. Már a főiskolán összekerültek, és viszonylagos nyugalomban élnek. Jo író, Michael építész, és amikor elmennek a férfi munkahelye által szervezett koktélpartira, a nő észreveszi, hogy férje egyértelműen vonzódik kollégájához, Laurához (Eva Mendes). Hazaérkezésük után szembesíti is ezzel a ténnyel Michaelt, aki persze tagad, veszekednek egy nagyot, de aztán megbékélnek egymással. Másnap viszont a férfinek üzleti ügyben el kell utaznia egy napra, és vele tart Laura is. Joanna nem kifejezetten örül ennek a ténynek, de jobb kedve lesz, amikor a reggeli kávé vásárlása közben belefut régi, szenvedélyes szerelmébe, Alexbe (Guillaume Canet). Párhuzamosan, de egy külön városban elindul egy nap, egy éjszaka, ami fenekestül felforgathatja a házaspár további életét.

Massy Tadjedin első rendezése sokszor körbejárt témát boncolgat, meglepő finomsággal és részletességgel. Hűtlenség. Minden kapcsolatban előtűnik, aki ennek az ellenkezőjét állítja, az hazudik. Ott van persze az örök kérdés : mi számít megcsalásnak? Mi a nagyobb bűn? Amikor az ember enged a testi vonzalomnak, és mindenféle igazi érzelmek nélkül belemegy egy flörtbe, vagy amikor fellobbanó, igaz érzelmeket próbál valaki elnyomni. Klasszikus felállás, a pasi a gyengébb, a nő az okosabb, de érzelmesebb, vagy mégsem? Magam nem tudom a választ ezekre a kérdésekre, és a film sem akar ítélkezni, vagy kimondani egy nagy truvájt. Teljesen hétköznapi a történet, egyik szereplőnek sincs igazán defektje, akár velünk is megtörténhet ilyen bármikor – van egy olyan érzésem, hogy a rendezővel meg is történt, mert hihetetlenül életszagúan készítette el a filmet.

Kinghtley és Worthington. A tudatos tehetség és az ösztönös, nyers őszinteség. Eltérő szerepekben láthattuk őket, és kicsit féltem is attól, hogy Sam hogyan lesz képes helyt állni egy romantikus drámában. Knightley tehetségét már ismerjük, ebben a filmben is nagyszerű, átütő a játéka, Worthingtont először nem tudtam hova tenni, de az látszik, hogy a srác többre hivatott, minthogy idióta akciófilmek sármos főhőse legyen. Kevésbé van “egyben”, de kellemes csalódás. Mendes hozza a karaktert, amit rászabtak, valószínűleg kevés férfi él a földön, aki ellen tudna állni a kisugárzásának, Canet pedig, ahogy belemosolyog a kamerába – nos, a hölgynézők készítheti a zsebkendőket.

Nem annyira dramatikus, mint mondjuk a Blue Valentine, de a zárójelenet után ott marad az emberben egy kis kínos feszengés – vagy azért, mert magára ismert, vagy mert fél, hogy ez vele is megtörténhet. Okos, finom, örülök, hogy végül is itthon is bemutatják. Éppen párterápiára járók azért csak óvatosan!

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.