web analytics
Börtönregény - Get the Gringo - Mel Gibson

Börtönregény – Get the Gringo

Mel Gibson – nal kapcsolatban az utóbbi időkben inkább csak a balhékról hallhattunk. Színészként egyre kevesebbet dolgozott, inkább kipróbálta magát a kamera mögött, kisebb-nagyobb sikerekkel. Most visszatért ahhoz a stílushoz, amiért a legjobban szerettük (vagy legalábbis én) : a pimasz jó/rosszfiú, aki lazán, sármosan veri-lövi szét az ellenségeit, és persze közben csajozik.

Névtelen főhősünk (Mel Gibson) tettestársával, bohóc maszkban éppen a mexikói határ felé rongyol az autópályán, nyomában a zsarukkal. Miután társát meglövik, egy merész manőverrel gyakorlatilag átugrat a szomszéd országba, ahol természetesen a helyi erők azonnal elfogják, és amikor az autóból bő 2 millió amerikai dolcsi kerül elő, nem is kérdés, a Gringó megy a mexikói börtönbe, a pénz meg a korrupt rendőrökhöz. Nos, a déli szomszéd büntetés végrehajtási intézete nem egészen azt a szigort mutatja, amit a Discovery – n láthatunk, ha ottani ismeretterjesztőket nézünk, cellák sincsenek, őrök még kevésbé, az egész olyan, mint egy önálló kis város, megfelelő hiearchiával, és persze a mindent működtető pénzzel. Hamar összehaverkodik egy fiatal sráccal (Kevin Hernandez), majd megismerkedik annak özvegy anyjával (Dolores Heredia) – és egész jól megél ebben a furcsa közegben. Kiderül azonban, hogy a rablás során, amit elkövetett nem 2, hanem majdnem 5 millió dollár tűnt el.

Nagyon kellett már ez a film Gibsonnak. Ezt a figurát tökéletesre csiszolta Riggs szerepében (Halálos fegyver filmek), és most, 56 évesen is jól áll még neki. Vicces, sármos, és ha kell, kőkemény. A forgatókönyvet is maga írta, a rendezést pedig korábbi közvetlen kollégájára, Adrian Grunberg – re bízta. Olyan érzésem volt, mintha egy korai Guy Ritchie filmet néznék, azokból az időkből, amikor az angol rendező még nem erőlködött, hanem természetesen jöttek a figurák, a történetek és a poénok. A Börtönregény hangulata nagyon rendben van, a narráció illik bele, a karakterek jól kitaláltak, még ha láttuk is őket itt-ott. A történetben pont annyi csavar van, amennyi kell egy ilyen filmhez, nem akar thrilleri magasságokba emelkedni. Az akciójeleneteket szépen fényképezték, úgy hentel, hogy nem zavaró, a csajod is simán bírni fogja. Az, hogy a börtönbéli jelenetek egy tényleges mexikói intézményben forogtak, nagyon sokat dob az egész filmen.

Nem mondom, hogy ez Gibson legjobb filmje, de mindenképpen üdítő és friss, és én nagyon jól szórakoztam közben. Plusz pont a Clint Eastwood poénért, valamint Peter Stormare (a Prison Break – ből lehet ismerős) és Bob Gunton szerepeltetéséért. Meg kellene ezen a vonalon maradni Mr. Gibson, több ilyet forgatni és kevesebbet balhézni! Júniustól a hazai mozikban.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.