web analytics
Coriolanus - Ralph Fiennes

Coriolanus

Idézet a Wikipedia – ról : “Caius Martius Coriolanus (vagy Coriolanus Marcius) római tábornok, aki az időszámításunk előtti 5. században élt. Római patrícius családból származott, aki bátorságával már ifjúkorában kitűnt: a volszk Corioli város elfoglalása jórészt neki tulajdontható. E “hőstettéért” megkapta a Coriolanus nevet és kinevezték tábornokká.[1] Titus Livius és Plutarkhosz örökítették meg életének történetét, amely alapja volt William Shakespeare Coriolanus című tragédiájának.”

Ralph Fiennes – ről tudhatjuk, hogy nem csak a vásznon, de a világot jelentő deszkákon is megállja a helyét, gyakran szerepel színházakban. 2000-ben már eljátszotta Coriolanus tábornok szerepét, nagy sikerrel, talán ezért is nyúlt ehhez a történethez első rendezése alkalmával. A film követi Shakespeare drámáját, és használja annak nyelvezetét, időben viszont elcsúszunk : Fiennes áthelyezte az idősíkot a mába, és bár ugyanúgy egy helyről beszél, amit Rómának hívtak, de a helyszín inkább hasonlít a Balkánra – a forgatás is a szomszédban zajlott, több helyi színészt is alkalmazva. Coriolanus (Fiennes játsza) egy véreskezű, de rendkívül bátor és elvakult katona, aki csak az elveinek él, ezt viszont ellenfelei kihasználják, még rajongásig imádott anyját, Volumnia – t (Vanessa Redgrave) ellene fordítják, Róma lázadni kezd, és ki is taszítja magából a tábornokot, aki ezek után ősi ellenségének, Tullus Aufidius – nak (Gerard Butler) ajánlja fel szolgálatatait, és Róma ellen fordul.

Az áruló tábornok története talán Shakespeare legvéresebb drámája, amire Fiennes még jól rá is erősít : az akciójelenetek kemények, fröcsög a vér, hullanak az emberek  – és mindeközben az eredeti nyelvezet szól, ami óriási kontrasztot mutat a látvánnyal. Annak, aki ezt nem ismeri – kedveli, furcsa, akár zavaró is lehet, engem viszont odaragasztott a vászon elé. Kíváncsi leszek, ha itthon moziba, vagy dvd-re kerül, milyen fordítást tesznek alá, az eredeti angol nagyon ütött. A színészi játékok nagyon erősek voltak, szinte mindenki kiemelte Vanessa Redgrave alakítását, valóban nagyszerű Volumnia szerepében, de igazándiból senki sem lógott ki a gárdából, Fiennes elég keményen instruálhatott, és érződik a filmben a színházi rutin – talán kevesebbet engedett, de ez jót tett a filmnek. Mindezek mellett arra is maradt energiája, hogy a főhőst profin megformálja – bár biztosan lesz olyan, akinek ez meglepő lesz, hiszen nem ilyen szerepekben szoktuk meg eddig. Az igazán megdöbbentő az, hogy mennyire ülnek Shakespeare gondolatai és szavai a mai korra átültetve, bizonyítva azt, hogy a politika fikarcnyit sem változott azóta.

Első rendezésnek ez nagyon rendben van, bár tény, hálás témához és anyaghoz nyúlt Fiennes. Jöhet a következő lépcső, egy ismeretlen forgatókönyv legalább ilyen jó adaptálása. Részemről bőven ajánlott a film.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

2 hozzászólás

  1. sjbee szerint:

    “…egy ismeretlen forgatókönyv legalább ilyen jó adoptálása.”
    Ha poénból írtad, akkor sry, de a szó amit kerestél az “adaptálása” 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.