web analytics
Keleti nyugalom - Marigold Hotel

Keleti nyugalom – Marigold Hotel

Az angol színjátszás mára kitermelt egy olyan (jó értelemben vett) veterán csapatot, akik időnként már egyedül is képesek eladni egy filmet, akár Amerikában is. Mi történik akkor, ha egy csapatot összeszedünk belőlük, és bepakoljuk őket egy filmbe? Kerekedhet belőle egy korrekt kis vígjáték.

Egy csapat angol nyugdíjas úgy dönt egy csillivilli brosúrát látva, hogy maguk mögött hagyják a ködös Albiont, és Indiába költöznek, a csodás Marigold Hotelbe, hogy ott éljék le életük hátralévő részét. Mindenki hoz magával valami csomagot, és itt most nem elsősorban a ruhákra gondolok : Evelyn (Judi Dench) nemrégiben özvegyült meg, hogy férje adósságait ki tudja fizetni, el kellett adnia a házát. Douglas (Bill Nighy) és Jean (Penelope Wilton) 39 éve házasok, minden megtakarításukat elbukták a lányuknak segítve, ráadásul a hosszú évek a házasságukon is bőven hagytak nyomot, Muriel (Maggie Smith) az igazi angol, aki egy kicsit megkeseredett, nem kicsit rasszista, vagy ahogy szokták volt mondani, politikailag inkorrekt. Graham (Tom Wilkinson) bíró, aki életének első éveit Indiában töltötte, Norman (Ronald Pickup) és Madge (Ceila Imrie) habzsolták az életet, jópár kapcsolaton túl vannak, de továbbra sem szeretnének leállni, a kaland és az újrakezdés reményében indulnak útnak. Azonban amikor megérkeznek, szembesülniük kell azzal, hogy sem a szálloda, sem maga India nem az, amit a szórólapon láttak.

A történet középpontjában Evelyn áll, akinek a blogján keresztül ismerhetjük meg az eseményeket. Minden karakterben van valami izgalmas, amit szépen ki lehet bontani, és ezt a film kisebb – nagyobb szélességben meg is teszi. Arról beszélni, hogy a színészi játék nagyszerű, szerintem teljesen felesleges is, ezek a nevek nem nagyon tudnak hibázni. A környezet, India bemutatása kicsit talán sziruposabb, kevésbé valósághű, bár azért nyomokban fellelhető a nyomor és a szegénység ábrázolása is. Ellensúlyozva mindezt ott van az örök optimista szálloda igazgató, a fiatal Sonny (Dev Patel – aki ismerős lehet a Gettómilliomosból) . Furcsa kettősség volt bennem a film alatt, egyrészt ugye kapunk egy jópár olyan embert, aki csalódott az életében, a gazdasági helyzetben, hiszen biztosítottabbnak látta a jövőjét a távoli Indiában, másrészt meg a történet egy édes kis vígjáték, ami a maga két órája alatt végig leköt, és egy pillanatra sem lesz unalmas. Szentimentális persze, ezt adja a történet is, de nekem jólesett – és azt kell mondjam, nem csak a szereplők játéka miatt tudom ajánlani mindenkinek, aki egy kis finomságra vágyik a nagy nyáreleji blockbusterek között.

Bár kicsit sok a szál, és talán ezért időnként a tempó túl gyors, engem ez csöppet sem zavart – ez a Gettó Nyugdíjasok története.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.