web analytics
Nathalie második élete - Audrey Tautou

Nathalie második élete

Bajban vagyok, amikor Audrey Tautou filmmel kerülök szembe. Nagyon nehéz objektívnek lennem, mert elég csak ránézni a hölgyre, és az egészséges férfiember el is varázsolódott. Hogy miként sikerült új filmjének eredeti címét (La délicatesse) így fordítani, az rejtély, de talán nem ez a legfontosabb ezzel a mozival kapcsolatban.

Nathalie (Audrey Tautou) és Francois (Pio Marmai) kapcsolata meseszerűen indul. A fiatalok nagyon boldogok, minden szép, színes, össze is házasodnak némi havazás kíséretében. Minden rendben halad, amikor is a férj egy nap balesetben meghal. A lány teljesen magába fordul a gyász alatt, gyakorlatilag csak a munkájának él, egy Párizsban székelő svéd cégnél dolgozik, és gyakorlatilag három évig semmi nem történik vele. Aztán egy napon, saját magát is meglepve, megcsókolja kollégáját, Markus – t () – aki az igazi lúzer alkat a csapatban. Hülye ruhákban jár, nem is kifejezetten vonzó, Nathalie mégis felé nyit a bezárkózás után.

David és Stéphane Foenkinos rendezte a filmet David Foenkinos novellája alapján. Közel két órán keresztül kézen fogva vezetik a nézőt, megvan a ritmus és az az érzelmi vonal, amit “érezned kell”, amíg a filmet nézed. Az elején, talán kicsit túl hosszan, de bemutatják a határtalan boldogságot, aztán annak teljes ellenkezőjét, a teljes szürkeséget, majd a harmadik fázisban a lassan kibontakozó érzelmeket. Más mozikban is megfigyelhetjük ezt, de itt valahogy az volt az érzésem, hogy túlságosan is irányítani akar a rendező, és nem csak engem, hanem a színészeket is vasmarokkal fogta. Maga a sztori nem tartogat nagy újdonságot, de a történetet ügyesen és pontosan rakja le elénk. Persze épít a a Tautou – faktorra, ezt kár lenne tagadni, de az is tény, hogy a franciák romantikus filmekben egész jók.

Nem ez lesz a tavasz legjobb filmje, de egy finom kis édesség, ami legnagyobb örömünkre nem fullad bele a cukormázba.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

2 hozzászólás

  1. mikkromakka szerint:

    A magyar forgalmazók is építettek a Tautou-faktorra, csak ők láthatólag nem bíztak abban, hogy az emberek megjegyezték a színésznő nevét is, ezért inkább az Amélie-re hajazó címet választottak. Szokásosan rossz megoldás, habár jelen esetben a témához (bár én még nem láttam) illik, de a választás nyilvánvaló oka sértő is lehetne. Persze annyira komolyan azért ne vegyük.

  2. Leleményes szerint:

    Mikromakku, mi a bajod a film címével? Szerintem találó.

Hozzászólás a(z) mikkromakka bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.