web analytics
Tizenhárom nap - az ideháború

Tizenhárom nap – Az idegháború

Történelmi témájú drámáknál nagyon nehéz eldönteni, hogy mi a jobb: ténylegesen, pontosan bemutatni azt, ami történt, vagy belevinni némi fikciót, és úgy elmesélni a sztorit. A tizenhárom nap – az idegháború (Thirteen Days) című filmben Roger Donaldson rendező úgy döntött, megpróbálja lépésről lépésre rekonstruálni, mi is történt 1962 októberében.

Egy amerikai U2-es kémrepülő szokásos kubai kört repül, amikor is közép hatótávolságú orosz rakétákat fotóz le. Ezek a fegyverek nukleáris tölteteket is képesek hordozni, és gyakorlatilag a kanadai határig bármely amerikai nagyvárost elérhetik, 5 percen belül. John F. Kennedy elnök (Bruce Greenwood) még éppen csak túl van a Disznó – öböl beli fiaskón, amikor is azzal kell szembesülnie, ha nem sikerül a helyzetet normálisan rendezni, háború törhet ki Amerika és a Szovjetúnió között, amit viszont mindkét fél atommal vívna, és gyakorlatilag a világ pusztulását okozhatná. Fő segítői a krízis alatt testvére, Robert (Steven Culp) és az Irish Maffia harmadik tagja, a politikai tanácsadója Kenny O’Donnell (Kevin Costner). 13 őrülten feszült nap kezdődik, többszöri fordulattal.

A végeredményt persze mindannyian tudjuk, ismerhetjük a történelemkönyvekből, és akár a Discovery Channel – ről is. Ott, több részben bemutatva láthattunk is nagyszerű dokumentumfilmeket. Lehetséges e, hogy közel két hét minden történését bele lehessen sűríteni egy filmbe, úgy hogy az még fogyasztható hosszúságú legyen? Nehéz feladat, 145 perc lett a mozi, viszont egy pillanatra sem unalmas, és majd 100% hosszan oda tudja szegezni a nézőt a képernyő elé. Nagyon odafigyeltek a részletekre. A díszletek, a tárgyak, a ruhák tökéletesen visszaadják a hatvanas éveket, igyekeztek pontosan ábrázolni a katonai eseményeket, eszközöket is, és a casting is rendesen dolgozott – felismerhetők a figurák a filmben, nem csak a nevekről. Costner a JFK után majd 10 évvel ismét beleugrott egy politikai thrillerbe, azt azonban el kell mondani, hogy a tizenhárom nap gyengébb, mint az előd, és Costner sem teljesít olyat, mint akkor. Részemről ebben a filmben volt utoljára értékelhető, de bárki más is játszhatta volna Kenny szerepét – nem hiszem, hogy sokat változna az összkép, ami kialakult bennem. A forgatókönyv igyekszik már-már dokumentarista módon végigjárni a lépéseket, csak időnként tekint ki, és próbálja bemutatni az embert is a szereplők tettei mögött – érdekes, ezek lettek igazán a gyengéi a filmnek, bőven meglettem volna nélküle is. Pozitívum, hogy nem megy át egy hatalmas “mi vagyunk a király amerikaiak” ömlengésbe, sőt egy kis kritikát is elejt – még ha jó rejtve is.

Szeretem a történelmi/politikai témájú mozikat, ezért jól esett újranézni ezt is. Nem kiemelkedő, de egy tisztességesen összerakott, kor- és esemény hűen leforgatott film, ami ízelítőt adhat azoknak, akik nem éltek a hidegháború alatt – vagy csak szeretnének egy kicsit jobban elmerülni az 1962-es eseményekben.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.