Szerelmes film tinikkel? Emlékeztek még a My Girl – re, Macaulay Culkin – nal? Ugye milyen édes volt? Na, akkor azt baromi gyorsan felejtsd is el, és nézd meg Wes Anderson új filmjét, a Moonrise Kingdom – ot. Nemrégiben mutatták be, ez is Cannes – i film, de ez is baromi gyorsan elért hozzánk – nagy köszönet érte.
1965 – ben, egy New England – i kis szigeten járunk. Itt található egy cserkésztábor, melynek vezetője Ward (Edward Norton). Egy reggel azt veszik észre a reggelinél, hogy Sam (Jared Gilman) a maga 12 évével, roppant trükkös módon, de lelépett. Mindeközben a sziget túlsó végén, a helyi lakos Bishop család legidősebb gyermeke, Suzy (Kara Hayward) szintén eltűnt. A helyi rendőri erő, Sharp kapitány (Bruce Willis) és az ügyvéd szülők (Bill Murray, Frances McDormand) hamar összerakják a kockákat – a két fiatal együtt szökött meg. A kis sziget minden használható lakója, köztük a tábor résztvevői is a keresésükre indulnak. Mint kiderül, Sam és Suzy csak egyszer találkoztak, egy bizarr színházi előadáson, amiből aztán levelezés kerekedett, miközben megismerték egymást, a problémáikat, és közösen döntöttek, maguk mögött hagyják mindazt, ami csak a gondot okozta eddig nekik.
Wes Anderson filmjeire mindig is jellemző az, hogy a végletekig kidolgozott, csodaszép látványvilággal dolgozik. Nincs ez másképpen most sem, mintha egy korabeli képeslapot néznénk, ami folyamatosan mozog, még akkor is, ha időnként kimerevedik, és tényleg olyan, mint egy fotó a hatvanas évekből. A színek, a ruhák, a kiegészítők, minden tökéletesen klappol. Ez viszont még kevés lenne ahhoz, hogy egy jó filmet lássunk. A nem túl bonyolult alapsztorit úgy tölti meg tartalommal, hogy gyakorlatilag az utolsó másodpercig elvarázsol, és teljesen magával ragad – mint gyermekkorunk kedvenc meséi. Mert ez bizony egy mese – egy ártatlan szerelem története, amit valószínűleg mi magunk is megéltünk ebben a korban, maximum nem léptünk le a suliból a szomszéd Julcsival, hogy vadcampingezzünk egy jót a közeli tengerparton. Hozzácsapott jó adagnyi fanyar, de intelligens humort, és a szereplőket nem engedte kalandozni, erősen sarkított minden karakter, és mindez összevetve egy olyan filmet ad ki, ami az utóbbi idők egyik legjobbja. Ha még azt is hozzátesszük, hogy a színészek is mind a csúcsformájukat hozzák, az már csak hab a tortán. Norton régen volt ilyen jó, Bill Murray nagyszerű a megkeseredett, és picit tapló apuka szerepében, akárcsak McDormand, mint boldogtalan feleség és anya – a legkellemesebb meglepetés azonban számomra Bruce Willis, aki bebizonyítja, hogy igenis van élet a véres atlétatrikón túl is – eddigi karaktereinek tökéletes ellentetje a kissé szerencsétlen, nem kifejezetten okos, de jószívű rendőr. A két fiatal elsőfilmes, de ez egy pillanatra sem látszik rajtuk – roppant meggyőző mindkettő. Ne feledkezzünk meg Tilda Swinton – ról sem, a Kevin után egy másik, de kisebb szerep – természetesen fantasztikusan megoldva.
Két dolog már biztos : rákívántam egy menő elemes lemezjátszóra, és a leendő fiamnak meg fogom tanítani a cserkészet alapjait, hogy legalább ilyen tábort tudjon verni, ha úgy dönt, 12 évesen meglép a csajával. Úgy vígjáték, hogy közben inkább dráma, de mégis a végén teljes nyugalommal és egy Kozsónyi adag szerettel a szívünkben állhatunk fel a székből : ez egy olyan film, amire emlékezni fogunk sok-sok év múlva is, amikor Culkinról már csak annyi lesz meg, hogy egy bájos gyerekszínésznek indult, aki szétkokózta az agyát.
IMDB infobox
Hozzászólások
Powered by Facebook Comments
eleinte kicsit vonakodva estem neki a filmnek, de ez mindjárt az első 10 perc után 180 fokos fordulatot vett!!
egyszerűen imádtam! bár aki túlon túl földhözragadt annak nem ajánlom !