web analytics
United

United

Geoff Bent, Roger Bryne, Eddie Colman, Duncan Edwards, Mark Jones, David Pegg, Tommy Taylor, Liam Whelan. Filmrajongóknak valószínűleg semmit nem mondanak ezek a nevek, viszont ha a néző ereiben ördögi vörös vér folyik, akkor szomorúan rávág egy dátumot a névsort olvasva : 1958. február 6.

Manchester egy igazi iparváros Angliában, mint itthon Miskolc, csak egy kicsivel nagyobb. Két kiemelkedő futball csapata van, a United és a City. A Manutd volt a kezdetekkor a munkások csapata – az Old Trafford bár nagy stadion volt, de még közel sem az álmok színháza. A gárda sem volt kiemelkedően sikeres, de aztán Matt Busby (Dougray Scott) átvette az irányítást, és Jimmy Murphy (David Tennant) edzővel fiatal srácokból egy ütőképes egyesületet kezdett összerakni. Jöttek is a jobb eredmények, és közben olyan helyi tehetségek, mint Bobby Charlton (Jack O’Connell) próbáltak bekerülni a nagyok közé. Az 56-57-es szezonban a United kiharcolta a lehetőséget, hogy indulhasson a csupán 3 éve életre hívott UEFA kupában, és megmérkőzhetett a Kontinens legjobbjaival – az angol futballvezetők legnagyobb tiltakozása ellenére. Az elődöntőért játszott első mérkőzésen otthon nyertek a fiúk a híres belgrádi Red Star ellen, a visszavágóra repülőt béreltek, a Jugoszláviában lejátszott meccsen döntetlen lett, a Manchester bejutott az elődöntőbe, ahol az AC Milan várt rájuk. Hazafelé déli szomszédunktól, Münchenben le kellett szállnia a gépnek, üzemanyagért, és bár többször sem sikerült a felszállás, a havazás ellenére a repülő kapitánya újra megpróbálta. A fenti névsor tagja soha többé nem látták meg Angliát.

Alacsony költségvetésű sportfilm, ami inkább egy hatalmas dráma, igyekszik bemutatni azt az időt, amikor a futballt még nem (csak) a pénz uralta, előbb volt inkább a játék szeretete, és a közönség kiszolgálása. A történéseket Sir Bobby Charlton, és (nagyon helyesen) Jimmy Murphy szemein keresztül láthatjuk. A “Busby Babes” – ahogy a csapatot nevezték, hatalmas népszerűségnek örvendett, a tragédia után pedig megváltoztatta a szurkolók hozzáállását a klubhoz. A film igyekszik megfelelni a történelmi hűségnek, bár az, hogy Busby inkább hasonlít egy helyi keresztapára, mint zseniális manager-re, talán egy kicsit túlzás, és Charlton sem volt mindig ilyen szende srác. Nincsenek meccsjelenetek, csak időnként kapunk egy-két eredményt, ez kedvez az esetleges hölgy nézőknek is – akiknek ez a film egy jó alkalom arra, hogy megérthessék, mit is jelent egy férfinak az, hogy futball szeretet, klubhűség. Azt, ahogy Murphy és Busby újra építette a csapatot, és gyakorlatilag két héttel a katasztrófa után már meccset játszottak, mindennek a tökéletes leírása.

Mint film, azt mondanám, túlmegy időnként a jó ízlés határán, és bizony átfordul a szentimentális-erőt adó drámából csöpögőssé, nyálassá. Kiemelkedő színészi játék sincs, bár lehet, ez koncepció – nem akarja a futballistákat hihetetlenül okos, jellemes szuperhősöknek beállítani : egyszerű srácok, akik jól fociznak, és igyekeznek kihasználni az így nyert elismertséget (akkoriban az anyagiak még nem voltak úgy elszállva, mint most). United drukkereknek kötelező, de én tényleg ajánlom barátnőknek is, akik nem értik, mit is lehet 11 pasit bámulni, amint vörös mezben kivonulnak az Álmok Színházában a nézők elé.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.