web analytics
Ted - Mila Kunis, Mark Wahlberg

Ted

Ki nem álmodott már arról, hogy a kedvenc háziállata, esetleg kabalája egyszer megtanuljon beszélni, és elmondhassa mindazt, amit élete során összegyűjtött magában? Ha mindezt a témát első nagyfilmes rendezéseként Seth MacFarlane dolgozza fel, akinek pl. a Family Guy-t is köszönhetjük, biztosak lehetünk abban, hogy nem egy gyerekeknek szóló tündérmesét kapunk.

John Bennett (Mark Wahlberg) finoman szólva sem volt népszerű kisgyerek. 1985-ben járunk, amikor is karácsonyra egy méretes teddy macit kap ajándékba szüleitől, akit Ted-nek nevez el, és onnantól kezdve ez a plüssállat lesz a legjobb barátja. Főképpen azért, mert elalvás előtt azt kívánja John, hogy bárcsak megelevenedne új kedvence – és hát karácsonykor történnek csodák, szóval Ted (a hangja Seth MacFarlane) reggelre életre kel, és kezdetét veszi egy életen át tartó örök barátság a maci és a fiú között. Nincs is ezzel semmi baj, csak közben John felnő, van egy nagyon aranyos barátnője, Lori (Mila Kunis), aki szeretné, ha a kapcsolatuk komolyabbra fordulna, de ez nem túl egyszerű, ha egy állandóan bulizó, füvező teddy maci is ott van állandóan az életükben. John-nak komoly döntéseket kell meghoznia az életében, ráadásul feltűnik egy megszállott, Donny (Giovanni Ribisi), aki mindenáron meg akarja szerezni magának és a fiának Ted-et.

Az erős kezdés után, ami majdnemhogy hozza a Family Guy-ban megszokott, rasszista, tapló, de ritka szórakoztató szintet a film lendülete egy kicsit esik, ami érthető is, még így is “R” kategóriás besorolást kapott Amerikában. Az alapötlet nagyszerű, a kidolgozás picit felemás : vannak nagyon erős részek, és pár olyan jelenet, amit a puhítás miatt tehettek be csak a könyvben – legalábbis én biztos vagyok benne, hogy MacFarlane képes lenne 106 percet végig megtölteni az idióta poénjaival – azt viszont biztosan kevesebben értékelnék, mint így. Sikerült egy erős gárdát is összerántani, bár Mark Wahlbergről egyre nehezebben hihető, hogy 35 éves. Mila Kunis csodaszép, de nem brillírozik – igaz, ez a film John és Ted párosáról szól, ők pedig ott vannak a szeren. Jók a kikacsintások a 80-as évekre, Flash Gordon zseniális, akárcsak a Travoltát idéző tánc. Norah Jones cameoja ütős, akárcsak Ryan Reynolds rövid, de elég meleg szerepe.

Maradt bennem egy kis hiányérzet, néhol hullámzó a film, de még így is klasszisokkal jobb, mint a mostanság futó vígjátékok – és nem csak azoknak, akik bírják a Family Guy poénjait. Részemről azért bőven ajánlott. A vihardalt pedig kötelezően oktatnám minden óvodában!

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

1 Response

  1. zaturek szerint:

    Jó film, jó írás. 🙂
    És tényleg: Mila Kunis mintha nem tette volna oda magát száz százalékosan. Viszont Giovanni Ribisin megdöbbentem, hogy még egy ilyen könnyed vígjáték kedvéért is képes átalakulni pszichopatává. Ijesztő volt a tekintete.
    “a Travoltát idéző tánc”
    Azért az már csak áttételesen volt Travoltás, mert az Airplane-re utaltak azzal a jelenettel, ami viszont tényleg a Szombat esti láz-t parodizálta. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.