web analytics
Babycall - Noomi Rapace

Babycall

Nincs mese, szeretem azt, amit északi barátaink a filmkészítésről gondolnak. A Babycall svéd-norvég thriller, egy kis német segítséggel, és az egyik legnagyobb ászukkal, Noomi Rapace – szal.

Anna (Noomi Rapace) fiatal anyuka, új helyre költözik 8 éves kisfiával, Anders – szel (Vetle Qvenild Werring). Bizarr kapcsolatuknak (mindentől védi a srácot, éjszaka is egy ágyban alszanak, suliba sem akarja engedni) megvan az oka : a fiút brutális apja majdnem megölte, ezért előle menekülnek a panelrengetegbe. A gyermekvédelmisek persze nem nézik mindezt jó szemmel, rákényszerítik Anna-t, hogy Anders külön szobába költözzön, és iskolába is kell járnia. Hogy még álmában is felügyelhesse, a nő vásárol egy bébiőrt, amolyan adóvevő szerű dolgot, amivel a fiatal szülők figyelhetik a csecsemőket. Az üzletben megismerkedik a magányos Helge – vel (Kristoffer Joner), és talán már lassan oldódni is kezdene, amikor az egyik este furcsa, idegen hangokat hall a bébiőrből. 50 méteres körzetből bárhonnan jöhet a hang, ami egyre fenyegetőbb.

96 perc a film, de mintha ólomlábakon haladna az idő. Szürke képek, szürke, érzelem nélküli emberek, lehetőség szerint valami csúnya titkokkal a háttérben. Thriller, de nem a megszokott hollywoodi stílusban, más a tempó, és bátran kijelenthetem, itt nem fogod 25 perc után még kb-ra sem megmondani, mi lesz a vége. Ennek megvan az ára, néha olyan, mintha azt a bizonyos ollót a nézőben forgatnák, de pont ez adja meg azt a hangulatot, amit mostanában csak az északi filmkészítők tudnak megadni. Idegesített, szorongatott, ami nagyban köszönhető Rapace nagyszerű játékának : egyszerűen ebben a szerepben nincs benne semmi szeretnivaló, semmi, amivel megfoghatná a nézőt, hogy drukkoljon, vagy csak megpróbálja megérteni – hiszen a kezdetben kialakult szánalmat hamar összekavarja Pål Sletaune rendező, aki a forgatókönyvet is írta. A film lezárása is odacsap, de biztosan lesznek olyanok, akiknek ez így nem lesz kerek – őszintén megvallva, nekem is csak a másodszori megnézés után állt össze egy kép : de én ezt inkább a zsenialitás számlájára írom, mintsem hogy gyengeségnek tartsam.

Igen, az első megnézés után azt írtam, hogy kicsit sok volt a csavar – de érdemes volt nekiugrani másodszorra is. Ha befogadó tudsz lenni, és akár azt is elviseled, hogy néha “művészfilmes” beütésekkel operál a film, akkor nagyon is ajánlott Neked a Babycall. Már csak Rapace miatt is. Ja, és ne tessék bedőlni az IMDB – nek, ez véletlenül sem horror.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

1 Response

  1. Petike szerint:

    Na, ez se egy hollywoodi kliséfilm 🙂 Érdemes megnézni, nem horror, de nem véletlenül kapott 16-os karikát.. néhol sikerült kiakasztania 😀 Ez meg egy kis filmes humor keddre: http://tllg.net/buszmegallo

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.