web analytics
Lazhar tanár úr - Monsieur Lazhar - Mohamed Fellag

Lazhar tanár úr

Tanárokról filmet készíteni hálás feladat, tudjuk ezt a Holt költők társasága óta. A 2012-es Oscar gálán a legjobb idegen nyelvű filmek között indult egy kanadai-lengyel közös produkció, ami bekerült a legjobb ötbe is – most végre eljutott hozzánk is a Monsieur Lazhar.

Egy montreáli általános iskolában járunk, a gyerekek kint játszanak az udvaron, csak Simon (Émilien Néron) megy be az épületbe, hogy a többieknek előkészítse a tejet. A terem ajtaja zárva, ahogy benéz az ablakon, meglátja, hogy kedvenc tanárnőjük öngyilkos lett ott bent. Vaillancourt igazgató (Danielle Proulx) nehéz helyzetbe kerül, hirtelen kell helyettest találnia, és közben kezelni a gyerekek lelkét is. Egy algériai emigráns, Bachir Lazhar (Mohamed Fellag) jelentkezik, és bár az iskola vezetőjének első körben nem szimpatikus, kinevezi őt az osztály élére. A gyerekek nehezen dolgozzák fel a tragédiát, ráadásul egy új stílusú tanárral is meg kell ismerkedniük – ez bizony nem megy könnyen. Ráadásul Bachir magánélete sem mentes a gondokról – ahogy megismerjük a tehetségeket az osztályban, köztük Alice – t (Sophie Nélisse), úgy derülnek ki apró részletek mind a tanár úrral, mind az öngyilkossággal kapcsolatban.

Először is, a film nyelve. Nem tehetek róla, bár egy hangot sem beszélek franciául, magával ragad, rögtön az első pillanattól kezdve. Mindehhez egy okosan megírt, kellően drámai, de csöppet sem csöpögős történetet kapunk, ami finom ritmusban csöpögteti az információkat, és ezáltal kerülünk egyre közelebb a karakterekhez. Az érzelmek és a finom humor elegye megpróbálja eltakarni a drámát, ami azért ott van végig, és bebújik az ember agyába még akkor is, amikor egy kedves jelenet melegséget ad. Mohamed Fellag számomra eddig ismeretlen volt – most láttam tőle egy közel tökéletes előadást. Rendkívül hiteles a nehéz sorsú tanár szerepében, aki folyamatosan tanulni, fejlődni szeretne – nem ok nélkül. Ahogy Balzac – ot olvas a kisgyerekeknek, az volt az érzésem, hogy szívesen ülnék én is az óráján. A két főbb gyerekszereplő, Néron és Nélisse azonban még őt is lejátszotta a vászonról. Hihetetlenül természetesek voltak a civódó, de azért egymás iránt mélyebb érzelmeket tápláló kiskamaszok szerepében.

Élveztem minden percét a filmnek, és keményen drukkoltam, hogy ne az legyen a történet menete, amit finoman lehet érezni az elejétől fogva – de egyszerűen nem szerettem volna, hogy az legyen a vége, ami. Ha igazi finomságra vágysz, ez lesz a héten a Te filmed. Részemről maximálisan ajánlott!

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.