web analytics
Looper - Joseh Gordon-Levitt

Looper – A jövő gyilkosa

az utóbbi időkben igazán jó sci-fi – vel finoman szólva sem voltunk ellátva. Vagy remake, vagy reboot, vagy folytatás, de semmi eredetiség. Nem mondom, hogy a Looper után hetekig fogod keresni az állad, de az biztos, hogy többet ad, mint a legtöbb, mostanában futó film.

2044-ben járunk. Joe (Joseph Gordon-Levitt) aranyifjúként él a káoszban, igaz, a munkája finoman szólva sem egyszerű. Ugyan a korában még nem ismert az időutazás, 30 év múlva már felfedezik, de teljesen illegális a használata. Természetesen az akkori maffia lecsap a technológiára, mivel 2074-ben már lehetetlen egy hullát úgy eltüntetni, hogy azt ne találják meg, egyszerűen visszaküldik 30 évvel korábbra, ahol aztán a Joe és társai elvégzik a piszkos munkát. Természetesen visszaküldenek egy “helytartót” is, Abe (Jeff Daniels) feladata, hogy felügyelje a munkát. Azonban minden looper életében eljön  pillanat, amikor saját magát, pontosabban 30 évvel későbbi magát kell kinyírnia : ekkor megkapja a végkielégítését, amivel vígan eléldegél addig, amíg a jövőben a maffia el nem varja a szálakat.  Joe haverja, Seth (Paul Dano) nem tudja ezt megtenni, ezt viszont Abe nem nézi jó szemmel – mindenki tudja, ilyenkor egyik életének sincs nagy jövője. Egy napon Joe ismét “dolgozni” megy, viszont késik az időutazó – majd legnagyobb meglepetésére az áldozaton nem lesz csuklya – igen, saját magával találkozik a jövőből. Az idősebb Joe (Bruce Willis) kihasználja a srác megrökönyödését, és elmenekül. Megkezdődik a hajsza mindkét Joe után, aztán bejön a képbe három kisgyerek és egy farmon meghúzódó fiatal nő, Sara (Emily Blunt) is.

Rian Johnson írta és rendezte is a filmet. Az alapötlet jó, és a kidolgozás is rendben indul el. Persze egy időutazós sztorinál sosem kapunk tökéletes magyarázatokat, és eddig én még mindben találtam logikai buktatót – itt sem váltja meg Johnson a világot. Viszont egy tisztességes történetet rakott össze, igaz, talán egy picit túl sok szálat akart egyszerre mozgatni. Az időutazást megbolondítani egy kis maffia sztorival, ez még teljesen rendben van, de aztán megpróbált belevinni egy kis romantikát, és időt próbált szakítani a karakterek bemutatására is, hogy ne csak egy “agyatlan” sci-fi akció legyen. Megjelenik a nehéz gyereksors, a felismerések sora – ehhez viszont le kell lassítani a film tempóját, ami igencsak feldarabolja az üldözéseket, lövöldözéseket. Félreértés ne essék, nem lesz tőle ritmustalan, vagy vontatott a film, egyszerűen csak szokatlan volt, és talán azért, mert túl sok mindent akart, egyiket sem sikerült tökéletesen megoldani. Lehet, hogy ezt már csak a tökéletesség utáni vágy mondatja velem, mert tényleg annyira jól indult, hogy azt vártam, legalább egy Eredet szintű filmet kapok. Azt a szintet nem éri el, de így is magasan jobb, mint az idei év hasonló stílusú filmjei.

Levitt – et alaposan elmaszkírozták, és az, hogy hasonlítson Bruce Willisre, sokat elvesz a játékából. Bár Ő fejlődik a legtöbbet, és a végére többet megtudunk a múltjából, valamint Willis révén a lehetséges jövőjéről is. Kedvenc vérző atlétás sztárunk ezúttal kicsit gyengébb, de még így is sokkal jobb, mint az utóbbi filmjeiben, az aszpirines jelenetbe meg lehet, hogy csak én képzeltem bele egy kis “tisztelgést” a Die Hard filmek felé. Jeff Daniels – t mostanában TV-s műsorvezetőként láttam a legtöbbet, szerintem Ő a legjobb a filmben a visszafogott, már-már túl nyugodt maffiafőnök szerepében.

Vártam ezt a filmet, és nem csalódtam. Bőven ajánlott kategória.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.