web analytics
Marsupilami nyomában

Marsupilami nyomában

Vessetek meg, de nekem valahogy kimaradt a Marsupilami történet az életemből. Nem emlékszem, hogy akár csak egy részt is láttam volna a rajzfimből – bár a képregényről tudtam. Alain Chabat, akinek a Kleopátra küldetés című Asterix filmet is köszönhetjük, most megrendezte – és el is játszotta az egyik főszerepét – a kis sárga-fehér állatkáról szóló első mozifilmet.

Dan Geraldo (Alain Chabat) valaha jól menő riporter volt, nagy nézettségű műsorokkal, mostanában azonban nem fut Neki a szekér. Utolsó lehetőségként feladatként kapja, hogy utazzon vissza kezdeti sikereinek helyszínére, Palombiába, ahol Pablito (Jamel Debbouze) lesz a segítője, aki nem mellékesen ál-állatorvosként próbálja eltartani családját. Együtt kellene megtalálniuk a paják törzs még élő tagjait. Palobiában él egy legendás állat, Marsupilami, akinek roppant hosszú farka, és nagyon aranyos feje van – viszont nem szereti az emberek társaságát. Különösen Pochero – ét (Lambert Wilson) nem, aki egy őrült diktátor, és bizony szüksége van valamire, amit csak ez a kis állat tud szállítani neki. Ráadásul, közeledik a világvége is, szóval a furcsa párosnak alaposan bele kell húznia.

Francia családi film, annak minden ismert elemével. Van benne egy adag humor, ami inkább a gyerekeknek szól, itt jóval kevesebb a “kikacsintás” az idősebb nézők felé. Szerethető, de ténylegesen képregényszerű, eltúlzott figurák, és persze a címszereplő, akit sikerült hihetetlenül bájosra renderelni a francia grafikusoknak. Megtölti a vásznat, amikor szerepel – és bizony hiányérzete van a nézőnek, amikor nem látja a kis sárga állatkát. Ez talán a legnagyobb hibája a filmnek : az élő szereplők egyszerűen nem tudnak felnőni hozzá – még ha ritka hülyén hangzik is, ha egy CGI animációs figurát hasonlítunk színészekhez. Lendületesen indul, de egy idő után nekem néhány poén már inkább volt kínos, mint szórakoztató. Ismerősek a panelek az Asterix filmekből, Chabat és Debbouze párosa azért tartogat pár kellemes jelenetet – de valahogy nekem ez az egész kevés volt. A sztori pofonegyszerű, megvan benne a kötelező, nevelő jellegű mondanivaló – nagy örömömre ez legalább nem annyira szájbarágós, mint néhány hasonló, hollywoodi alkotásban.

Nem tudom, hogy egy gyereknek ez a film mennyit adhat. Nem voltam csalódott a végén, de most, kb. 1 héttel a megnézése után igencsak erőlködnöm kellett, hogy felelevenítsem a jobb pillanatokat – és azt hiszem, ez mindent el is mond erről a moziról. Celine Dion cameoja azért mindenképpen emlékezetes marad 🙂

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.