web analytics
Arbitrage - Richard Gere, Laetitia Casta

Végzetes hazugságok – Arbitrage

Gordon Gekko óta tudjuk, hogy vannak jólfésült rosszfiúk a pénzügyi világban. Amikor először hírek jöttek az Arbitrage című filmről, arról volt szó, hogy a főszerepet Al Pacino kapja, aki aztán valamiért lemondta, és a castingon végül is Richard Gere lett a befutó. Ez egy kicsit elbizonytalanított, de a gazdasági témájú thrillerek a kedvenceim közé tartoznak, ennek is gyorsan nekiestem.

Robert Miller (Richard Gere) jól menő üzletember, hedge found – al foglalkozik (klikk a linkre, ha többet szeretnél tudni erről a folyamatról!). Egy üzleti útról hazatérve, családja fogadja, akik a hatvanadik születésnapját akarják megünnepelni. Felesége, Ellen (Susan Sarandon) igyekszik mindent megtenni, hogy jól teljen az este, amikor azonban a vendégek elmennek, Robert még bemegy az irodájába, hogy elintézzen valami rendkívül fontos dolgot. Legalábbis ezt mondja Ellen-nek, de közben fiatal szeretőjéhez, Julie – hez (Laetitia Casta) megy. A következő napokban lánya, Brooke (Brit Marling), aki együtt dolgozik apjával a cégnél, furcsa számokat talál a könyvelésben, és nyomozni kezd – mert azokból igen csak csúnya helyzet kezd kirajzolódni.  Robert mindenhol próbál megfelelni, de igazán senkire nem jut ideje, és közben igyekszik megmentenie a befektetői és saját vagyonát is, a Julie-vel megbeszélt kiállításról is elkésik, nagy veszekedés után, hulla fáradtan indulnak haza autóval. A férfi igyekszik ébren maradni, kevés sikerrel, és a tragédiát már nem tudja elkerülni. A felborult autóból csak Ő tud élve kiszállni, és innen már nincs megállás, dől az a bizonyos barna lé mindenhonnan. Ráadásul az ügyben nyomozó Bryer (Tim Roth) sem szívbajos, ha a eszközöket keres a bűncselekmény megoldásához.

Nicholas Jarecki fiatal rendező első nagyfilmje az Arbitrage, a forgatókönyvet is Ő írta. Az alapötlet jó, egy gazdasági témát kever egy másik bűncselekménnyel. Robert alapvetően egy szerethető figura lehetne, legalábbis a kiállása miatt mindenképpen, de ahogy megismerjük a kisebb – nagyobb stiklijeit, már nem tudja a néző, hogy drukkoljon e neki. Ez a film egyik legnagyobb előnye : tulajdonképpen egy rossz fiút találunk a főszerepben, akinek mítoszát fokozatosan rombolja le a rendező, és úgy lesz egyre kevésbé szimpatikus. Ezt a feladatot Gere közel tökéletesen megoldotta. Régen láttam már ilyen jónak a vásznon. A sármja tagadhatatlan, amit ki is használ – bőven átlendíti a film néhány bukkanóját a játéka. Talán egy kicsit sokat akart Jarecki egy filmben elmondani – így belekerül a gazdag-szegény réteg ellentéte, egy csipetnyi kritika a rasszizmus felé, rendőri túlkapás, és persze a gazdasági bűncselekmény egy halált okozó autóbalesettel súlyosbítva. Ezek az elemek semmi újat nem mondanak, a jól bevált sablonokat viszont tökéletesen mondja fel a rendező, ez pedig egy feszes, érdekes filmet eredményezett. A karakterek sem okoznak meglepetést, mondhatni, kiszámíthatóan viselkedik mindenki a filmben, és végkifejlet is sejthető – és ezen a “félbehagyott” záró képsor sem segít – de részemről egy pillanatig sem volt unalmas.

Jelen állás szerint nem lesz magyarországi bemutatója, ez is megy a DVD polcra majd valamikor. Kár érte, mert bár nem mestermunka, de szerintem kellemesen izgalmas thriller lett az Arbitrage. Ha van rá lehetőséged, ne sajnálj rá másfél órát. Már csak Gere miatt is.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.