web analytics
Elrabolva 2 - Taken 2 - Liam Neeson

Elrabolva 2 – Taken 2

Nemrégiben írtam egy 2008-as filmről, ami akkor nagyot szólt, és az év egyik legjobb akció mozija lett : ez a Taken. Mivel rendesen kaszált a pénztáraknál, nem kerülhette el a sorsát, itt a folytatás – még ha az ilyen bosszú filmek már Charles Bronson-nak sem jöttek be szériában. Itt az Elrabolva 2.

Bryan Mills (Liam Neeson) kb. egy éve mentette meg a lányát Párzisban a gonosz albán emberrablóktól. Kim (Maggie Grace) éppen vezetni tanul, volt felesége, Lenore (Famke Janssen) fasírtban van új férjével, aki ráadásul a megtervezett kínai nyaralást is lemondja. Bryan azt javasolja a lányoknak, csatlakozzanak hozzá Isztambulba, ahová egy kis munka miatt megy. Legnagyobb meglepetésére, meg is jelennek a török városban, ahol Kim megpróbálja újra összemelegíteni édes szüleit. Időközben Tropojában Murad (Rade Šerbedžija) temeti Mills párizsi hentelésének áldozatait, köztük fiát, Markot is. A helyi közösség tagjait feltüzeli, és Bryan családja ellen küldi őket. Rövidesen meg is találják őket Isztambulban, Lenore hamar fogságba kerül, akárcsak Bryan is, ezért most Kim-en a sor, hogy segítsen apjának megmenekülni.

Az első rész legnagyobb előnye az egyszerűsége volt. Nem akart világmegváltó gondolatokat közölni, csak egy tisztességesen, mondhatni old-school stílusban összerakott akciófilm volt. Persze nagyon jó volt benne Neeson, és Luc Besson keze alaposan benne volt a történetben valamint a látványvilágban. A második epizód is Besson kezei közül került ki, a rendezői székbe ezúttal Olivier Megaton ült be. Amikor vége lett a filmnek, dühöt és csalódottságot éreztem. Dühös voltam, mert úgy éreztem, nem azt kaptam, amit vártam. Persze, Neeson megint aprítja a népet rendesen és közben figyel a kis családjára. Kicsit brutálisabb, kevésbé logikus, és ami miatt csalódott voltam : kevésbé hihető. Nem azt várom el persze egy akció mozitól, hogy minden teljesen valósághű legyen, de pl. az, hogy a lány, akit kétszer kivágtak a vezetési vizsgán hirtelen olyan biztonsággal vezeti a sikátorok között a bazi nagy Merci taxit – nekem kicsit már sok. Egyszerűen kevésbé figyeltek oda a forgatókönyvre, mintha az járt volna a készítők fejében, úgyis szeretni fogják a filmet, ne akadjunk fel ilyen dolgokon. Persze csipetnyi romantika is bekerült a sztoriba, bár nem igazán értettem, miért volt rá szükség. Az volt az érzésem, mintha egy 24 évadot néztem volna meg, másfél órába besűrítve – csak ezúttal Jack Bauert Neeson játszotta. A sztereotípiák, klasszikus stílusjegyek természetesen megmaradtak, megkapjuk a gonosz külföldiek, jó amerikaiak vonulatot, akárcsak az eltalálhatatlan főhőst – de ezekért (is) szerettük az első rész hangulatát, ergo ezeknek itt is meg kellett jelennie.

Aztán aludtam rá egyet, és ma egy kicsit másképpen gondolom. Tulajdonképpen ott lehet a gond, hogy túl nagyok voltak az elvárásaim – valami olyan újat, frisset akartam, mint amit az első rész hozott. Aztán rájöttem, hogy azt már biztosan nem kaphatom meg – hiszen, ha ez is valami nagyon új dolgot hozott volna, akkor az már nem a Taken, hanem egy teljesen más film lenne. Másfél órából több, mint egy óra rohanás – ezt kapjuk a Taken 2-ben, ezúttal józan Kim-mel, aki átveszi időnként apuci szerepét : végül is, megkaptam a “más” hangulatát is. Nem hagy akkora nyomot, mint az Elrabolva, de nem lennék meglepődve, ha pár év múlva Neeson ismét megpróbálná megmenteni családját mondjuk Rómában. Végül is, az albán családokban nem ritka, hogy sok a gyerek, ergo van még rossz fiú bőven. Ja, és most is kapunk a film végén egy többször is idézhető mondatot 🙂

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.