web analytics
Vadállatok - Savages

Vadállatok – Savages

Oliver Stone, ha már életében többet nem ülne be a direktori székbe is letett annyit az asztalra, hogy nyugodtan hátradőlhessen, és élvezhesse nyugdíjas éveit. Ő azonban nem nyugszik, és újra meg újra megpróbálja legalább megközelíteni a korábbi klasszikusainak szintjét – sajnos kevesebb sikerrel. Most itt az új film, a Vadállatok, és nem titok, ezúttal is bőven a léc alatt sikerült az ugrás.

Chon (Taylor Kitsch) és Ben (Aaron Johnson) Californiában, Laguna Beachen élnek, nem is akárhogy. A két jó barát füvet termeszt, méghozzá a legjobbat – Chon afganisztáni veterán, onnan hozta a magokat, amiből saját receptjük alapján készítik a híres cuccot. Kapcsolatuk szorosságát jellemzi, hogy simán belefér egy édeshármas : mindkettőjük kedvese O (Blake Lively). Chon az, aki az erő a társaságban, Ben a jótékony, érzelmes, a lány pedig nem tud, és nem is akar választani a srácok között. Nyugodt kis életüket egy video bombázza szét, amin Lado (Benicio Del Toro), a mexikói drogmaffia egyik embere próbálja meggyőzni a srácokat igen hatásos módon arról, hogy jobb lenne, ha esetleg elmesélnék a receptet, miként is készítik a cuccukat. A fiúk először a korrupt kábítószer ellenes ügynökhöz, Dennis-hez (John Travolta) fordulnak, aki szerint társulniuk kellene a déli szomszédokkal – akik úgy látszik, tényleg komolyan gondolják a dolgot : elrabolják O – t. A család feje, Elena (Salma Hayek) megzsarolja Chon-t és Ben-t, vagy létrejön az üzlet, vagy a lány szenvedhet 8 napon túl gyógyuló sérüléseket.

Drogos film, de nem az elszállós fajtából. Drámai felhangok vannak benne, és komoly családi problémákkal, néhol előtűnő erkölcsi mondanivalóval (ember vs. vadállat, lerágtuk már párszor ezt a csontot). Akciómozi, időnként túlzottnak tűnő kegyetlenkedéssel. Összetett, de karikatúraszerűen túljátszott figurák, érdekes módon a három főszereplő a leghalványabb – del Toro, Travolta és Hayek is nagyszerű ripacs – ezúttal a szó jó értelmében. Az volt az érzésem, mintha Stone visszanézte volna a 90-es években készült filmjeit, azok nagy konkurenciáit, különös figyelemmel Tarantino munkásságát, aztán ezekből összegyúrt egy mozit, amiről aztán maga sem tudta eldönteni, hogy melyik stílusba próbálja beleilleszteni. Mindenből egy kicsi, de egyetlen rész sem éri el azt a szintet, amit én elvárnék tőle. Az érződik, hogy a színészeit igyekezett kemény kézzel instruálni – nem esik ki senki a rászabott keretből. Chon és Ben karaktere annyira távol áll egymástól, hogy nehéz lenne a valóságban elképzelni a barátságukat – a filmben ez valahogy mégis hihető, ez persze Kitsch és Johnson sikerének is betudható. Travolta még mindig tud szürcsölve, szívószállal inni, Hayek meg továbbra is a húb*meg kategória.

Azt mondták róla, hogy túlságosan, öncélúan erőszakos – nos, ez szerintem nem igaz. Persze, van benne pár necces jelenet, talán csak azért tűnhet soknak, mert több, mint 2 óra, és nem sok üresjárat van benne. Thriller-szerű fordulatokat is kapunk, majd egy lezárást, ami viszont túlságosan szájbarágós lett – nélküle azt hiszem, kellemesebben éreztem volna magam a végén. Nem rossz film, de az a léc túlságosan magasan van, legalábbis az a mostani Stone – nak mindenképpen.

 

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.