web analytics
A gyilkos médium - Red Lights - Robert De Niro

A gyilkos médium – Red Lights

Valamikor még a nyár végén hallottam egy filmről, amiben Robert De Niro és Sigourney Weaver is játszik, ráadásul nem is idióta vígjátéknak tűnt a leírása alapján, belevágtam. Annyira nem fogott meg a film, hogy szinte el is felejtettem, nem is írtam akkor róla, de most meglepődve láttam, hogy végül is itthon is bemutatják a mozik, a mai naptól vetítik. Lássuk, mit is kapunk a pénzünkért!

Margaret Matheson (Sigorney Weaver) és asszisztense, Tom Buckley (Cillian Murphy) arra tette fel az életét, hogy lebuktassák azokat a csalókat, akik önjelölt médiumként gyógyítanak, tesznek “csodákat”, és közben persze betegre keresik magukat a hiszékeny emberektől beszedett pénzekből. Egy igazi nagy halat próbálnak lebuktatni, Simon Silver (Robert De Niro) az egyik legnagyobb név ebben a szakmában. Közel 30 éve eltűnt a nagy nyilvánosság elől, és most újra színre lép – a fizikus páros azonnal nyomozásba kezd. Amikor Matheson kiesik a körből, Buckley még inkább beleveti magát a munkába, azonban igencsak megmagyarázhatatlan események sora lassan, de biztosan kezdi felőrölni a hitét abban, hogy Silver valóban egy szélhálmos.

Rodrigo Cortés rendező állítólag közel másfél évet töltött azzal, hogy a témát körbejárja, és megírja a forgatókönyvet is. Talán ez az idő túl sok volt. Vagy esetleg túl kevés. A film legnagyobb hibájának azt tartom, hogy Cortés nem tudta eldönteni, melyik oldalra álljon. Nem mintha minden moziban szükséges legyen, hogy a rendező eldöntse, kinek szurkol, de itt annyira “PC” megoldást választott, hogy az a film kárára ment. Mintha sem a hívőket és sem a szkeptikusokat nem akarta volna “megbántani”, és mindkét oldalnak meg akart volna felelni. Az izgalmasan, jó ritmusban induló film a közepétől ellaposodik, és a feszes forgatókönyv sem támogatja azt, hogy az alapvetően jó nevekből álló gárda megmentse a filmet. Weaver nincs olyan sokáig a vásznon, hogy igazán mély nyomot hagyjon, az általam nagyon kedvelt Elizabeth Olsen még mellékszerepnek is kevés feladatot kapott. A két férfi játéka is igencsak megosztó, de egészen más okok miatt. Egyrészt De Niro – ról is inkább többet beszélnek, mint amennyit a vásznon látjuk, másrészt valahogy nem megy ez mostanában az öregnek. Felvesz a film elején egy arcmimikát, és azt kapjuk végig. Mintha lélekben ott sem lenne a forgatáson. Nagyon várok már Tőle egy igazi, nagy alakítást, addig is maradnak a régi klasszikusok. Murphy meg olyan, mint a feszes gyeplővel visszafogott ló. Érződik rajta, hogy tudna, és akarna is sokkal jobb lenni, de sem a forgatókönyv, sem a rendező nem engedik ezt. Nagy kár érte.

Az alap téma (szerintem legalábbis) nagyon érdekes, mindig is vonzott ez a világ, és ami mögötte van. A film is megkapargatja a felszínt, egy kevéske társadalomkritikát is kavar bele, ami nagyon izgalmassá is tehette volna azt, de a végeredmény “csak” egy átlagos, kiszámítható pszicho-thriller lett, nagyszerű szereplőgárdával, de a nevektől nem megszokott, alacsony teljesítménnyel. Ez a kettő viszont már sok ahhoz, hogy a Red Lights mély nyomot hagyjon a nézőben. De Niro fanatikus hívei inkább kerüljék el ezt a mozit, és ne rombolják a magukban felépített képet erről a ritka tehetséges emberről. Kár érte.

 

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.