web analytics
A hobbit: Váratlan utazás

A hobbit – Váratlan utazás

A Gyűrűk ura annak idején nemcsak a nézőket, de a kritikusokat és a szakmát is meggyőzte. Jómagam is többször láttam, a díszdobozos kiadás is megvan valahol DVD-n. Egy nagyszerű mese volt úgy elmesélve, ahogy azt addig még senki nem tette meg – Peter Jackson nem hiába harcolt a forgalmazókkal annyit, hogy alaposan kifejthesse Tolkinen történetét. Amikor először híre jött, hogy a Hobbitot is megcsinálja, a rajongók izgatottan kezdték visszaszámolni a bemutatóig a napokat. Én először akkor kezdtem gyanakodni, amikor kiderült, ebből is három részes, kilenc órás eposz készül. Egy háromszáz oldalas könyvből? Ennyi idő alatt el is lehet olvasni.

Zsákos Bilbó (Martin Freeman) egy 60 évvel ezelőtti történetét meséli el Frodónak ebben a történetben. Miután Gandalf (Ian McKellen) megjelenik nála, hogy felkérje egy kalandra, rövidesen egy egész csoportnyi törp jelenik meg nála, élükön Tölgypajzsos Thorin (Richard Armitage), akik elmesélik, mi is történt a törpök régi birodalmával, amit Smaug, a sárkány megszállt, és elüldözte onnan az őslakosokat. Egy szerződést kínálnak Zsákosnak, amiben méltó bérezés fejében arra kérik, kísérje el őket, és segítsen visszafoglalni a várat. Másnap útra kel a csapat, átvándorolnak majd egész Középföldén, és persze közben találkoznak tündékkel, orkokkal, trollokkal, feltűnik egy fura, Gollam nevű figura is, meg egy gyűrű.

A Gyűrűk ura sok mindenben épít a Hobbitra, bár az merész kijelentés, hogy gyakorlatilag a kibővített változata Tolkinen korai művének. Azt viszont kár eltagadni, az ennek a filmnek az alapjául szolgáló regény kevésbé részletes és élvezetes, mint maga a főmű. Ezért legalábbis én azt vártam, hogy egy monumentális filmbe bőven belefér majd a Hobbit. Valahol érthető, hogy a forgalmazók, látva a Gyűrűk ura mindent elsöprő anyagi sikerét, megpróbálnak majd minél több bőrt lehúzni erről a filmről is. Jackson zseniális rendező, de nem varázsló. Egy kevésbé összetett és izgalmas könyvből Ő sem tud csodát tenni, még úgy sem, hogy itt-ott hozzányúlt az eredeti műhöz, és olyan szálakat is beleforgatott, ami az nincs is benne a könyvben – gyarapítva ezzel a történéseket, és a karakterek jellemvilágát. Az első rész, a Váratlan utazás 160 percesre sikeredett. Több helyen lehetett olvasni, hogy lassú és akár unalmas is, ezt cáfolom, de tény, olyan érzése van az embernek, mint amikor kisiskolásként a Kőszívű ember fiait olvassa – az első 50 oldal, bár csodás leírásokat tartalmaz, baromira fárasztó tud lenni az, hogy gyakorlatilag nem történik semmi. A Hobbit igyekszik ezt elkerülni, de néhol (najó, majdnem az egész film során) az volt az érzésem, hogy Jackson rengeteg jelenetet túlforgatott, túlmagyarázott, hogy meg legyen az idő. A környezet csodás, de egy idő után beleunhat a néző a kis akció, sok rohanás, gyönyörű tájképek egymást követő ciklusaiba.

A hobbit: Váratlan utazás

A színészi játékot nem igazán tudom értékelni – mintha a rendező ebbe fektette volna a legkevesebb energiát. A karakterekben nincs túl sok szín, ráadásul a törpök annyira hasonlítanak egymásra, hogy igazándiból meg sem tudja az ember különböztetni őket. A karakterek és a történetük kevésbé kidolgozott, mint a Gyűrűk urában – pedig ebbe a hosszúságba talán több is belefért volna. Persze az előző filmekből megismert karakterek egy része visszaköszön itt is, találkozhatunk Hugo Weaving – gal, Cate Blanchett – tel, Christopher Lee – vel.

A film egy új, kísérleti technológiát is bevezet, a 48 képkockás megoldást. A bemutatón ennek előnyét én nem tapasztaltam, az viszont megnyugtat, hogy nem a szemem romlott, több kolléga is érzékelte a mátrix hatást, vagyis időnként megakadt, kettévált a kép, ami persze lehetett a vetítő hiányossága is, mindenesetre zavaró volt jó párszor. Ahogy már kedden is megírtam facebook-on, az egész látványvilág nagyon emlékeztetett arra, mintha egy Warcraft küldetés bevezető videóját nézném, csak nagyon hosszan. Főleg a nyitó jelenetekben, még az emberek játszotta karakterek is CGI-nak tűntek. A színek Peter Jacksonosan harsányak, mint amikor kezedbe veszel egy AMOLED technológiás mobilt – szinte leugranak a vászonról, de idővel fárasztóan élesek, és talán kicsit hihetetlenek is. Persze az összképre nem lehet panasz : a Gyűrűk urában megtapasztalt látványvilágot simán hozza ez a film is – bár talán túlságosan is hasonlít rá időnként, vagyis újdonságot nem hozott.

Azt már Hókuszpók óta tudjuk, hogy a törpök élete nem csak játék és mese, ezt a Hobbit is bebizonyítja. Ha valaki csak most ismerkedik Tolkinen műveivel, ne ezzel kezdje, mert senki nem fogja tudni rávenni, hogy nézze meg a Gyűrűk urát. Rajongóknak kötelező, én meg kicsit még morgok magamban, mert ettől sokkal többet vártam.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

1 Response

  1. duckit szerint:

    A Gyűrű szövetsége 1.2. Kicsit viccesebbre véve. Nem rossz, csak már láttuk 1xer……..(Kicsit eltúlzott – elhúzott jelenetek)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.