web analytics
Deadfall - Olivia Wilde

Deadfall

Időnként tényleg nem értem a filmkészítőket. Összetrombitálnak egy halom egész jó színészt, kapnak egy használható forgatókönyvet, aztán az egészből valami olyan dolog sül ki, amit bár egyszer megnéz az ember, de nem biztos, hogy tiszta szívvel ajánlaná a havernak, amikor rákérdez, mivel üssön el egy szabad estét a dvd előtt. A Deadfall is ebbe a kategóriába tartozik.

Addison (Eric Bana) és Liza (Olivia Wilde) testvérek, akik éppen egy sikeres kaszinó rablásból tartanak hazafelé, amikor autóbalesetet szenvednek. Harmadik társuk, a sofőr életét veszti, pechükre egy helyi zsaru is éppen a közelben jár, ezért, hogy elkerüljék a lebukást, Addison lelövi a rendőrt. Mivel ezzel nem lesznek népszerűek a helyi rendfenntartók között, menekülés közben szétválnak. Liza stoppol, a sittről éppen szabaduló Jay (Charlie Hunnam) veszi fel, de nem jutnak messzire, egy vihar miatt egy kis bárban kell tölteniük az éjszakát, amit a lány kihasznál arra, hogy maga mellé állítsa a férfit, a lehető legegyszerűbb női praktikával. Addison eközben a vadonban próbálja elkerülni a rá vadászó rendőröket, és hogy eljusson a megbeszélt találkahelyre, ahol újra együtt lehet majd imádott testvérével.

Igazándiból én kedvelem a zsánerfilmeket, mármint azokat, amiket jól raknak össze. A Deadfall is biztatóan indult, aztán elkezdte elaprózni magát. Nem tudom, hogy a forgatókönyv, vagy a rendezés hibája, de több olyan száll is indul és ér véget hirtelen, amelyeknek igazán nincs jelentősége a történetben, ezért inkább idegesítő, így visszagondolva rá. Nincsenek kidolgozva ezek a részek, holott benne van a lehetőség, hogy a végén ezen folyamatok összefonódása egy igazi katarzist adjon ki. Persze, lesz a Deadfall – ban is ilyen, de távolról sem szól akkorát. Ráadásul olyan kedvenceim is feltűnnek benne, mint Kris Kristofferson, aki Jay apját játsza, vagy Sissy Spacek és Treat Williams. Addison és Liza kapcsolata kissé beteges, Wilde egészen jól hozza a lelkileg érezhetően sérült lányt, Bana játékában viszont nem tudtam eldönteni, hogy rendezői irányítás volt az, miszerint minél kevesebb érzelmet és annál több keménységet mutasson, vagy egyszerűen csak ennyi jött most ki belőle – bár van pár szép jelenete Neki is.

Őszintén megvallva, Wilde miatt kezdtem el nézni ezt a filmet, és bár nem bántam meg, nem vagyok benne biztos, hogy sokáig ott marad majd a legkellemesebb emlékeim között. Az adott elemeket alapvetően logikusan rakja össze, a végkifejlet is sejthető, és majd ha itthon is megjelenik esetleg dvd-n (merthogy moziba szinte biztosan nem kerül), talán nem érzed majd kidobott időnek azt a 95 percet, ami alatt nézhetsz havas amerikai tájat, és persze Olivia szemeit 🙂

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.