web analytics
Jack Reacher - Tom Cruise

Jack Reacher

Lee Child, angol író Jack Reacher könyvei (főképp külhonban) elég nagy népszerűségnek örvendenek. Christopher McQuarrie, aki inkább forgatókönyveket írt mostanság úgy döntött, előszedi egyik kedvenc színészét, Tom Cruise – t, és megcsinál vele egy Reacher filmet, a One Shot című regényből. Értem én, hogy sokan nem olvastak még ebből a sorozatból egy darabot sem, nade a címszereplő karakter a könyvekben 2 méter magas és 110 kiló tiszta izom. Tessék ezt, és Cruise – t összehasonlítani. Megvan? Kezdődhet a film!

Pittsburg-ben járunk, ahol kedvenc baseball csapatom, a Pirates stadionjával szemben áll egy több szintes parkolóház. Ide hajt fel egy férfi egy fehér furgonnal, kifizet fél óra parkolást, majd komótosan elővesz egy mesterlövész puskát, és látszólag véletlenszerűen kiválaszt öt embert, akik a környéken sétálnak, és nagy nyugalommal agyonlövi őket. A helyi erők hamar a helyszínre érkeznek, Emerson (David Oyelowo) detektív rögzíti a nyomokat, gyors munkával el is jutnak a tettesig, akinél egyértelmű bűnjeleket találnak. James Barr (Joseph Sikora) valamikor mesterlövész volt, és bár indítékot még nem sejtik, letartóztatják. A férfi azt kéri, hogy egy bizonyos Jack Reacher – t (Tom Cruise) kérjék fel, nyomozza ki, mi is történt pontosan. Amikor a korábban a katonai rendőrségnél nyomozó Reacher megérkezik, megtagadják Tőle, hogy a bizonyítékokhoz hozzáférjen, ráadásul Barr-t a rabtársai alaposan helybenhagyják, kómába is esik, szóval nincs más segítsége, csak a gyanúsított ügyvédje, Helen Rodin (Rosamund Pike). Az egész akár könnyen megoldható ügy is lehetne, ha mi, nézők nem tudnánk azt, hogy nem Barr volt az, aki lövöldözött a parkolóból.

Az első komoly problémába akkor futottam bele, amikor megpróbáltam meghatározni a film stílusát. Thrillernek nem túl izgalmas, akciónak nem elég látványos, kriminek kicsit vontatott. Mindenből kapunk egy keveset, és talán ha egy picit feszesebbre sikeredett volna a vágás, és nem 2 órás a történet, lényegesen jobb lehetne a Jack Reacher. Pedig annyira jól indult! A első pár perc, a hangtalan jelenet a parkolóház tetején feszült, szinte érzi az ember a nyakán a célkeresztet – itt még nagyon bizakodtam. Cruise, bár abszolút nem az ő fizimiskájára írták az eredeti karaktert – egész jó. Nem véletlenül nagy kedvenc Hollywoodban, erő van abban, ahogy megjelenik a vásznon, néha talán kicsit túl sok is, ezért időnként one-man show – vá változik a film. Igyekszik visszavenni a jófiús image – ből, hiszen Reacher jelleme szerint igencsak önfejű, amolyan egyszemélyes hadsereg típus. Jellemző, hogy 1 nappal a film megtekintése után szinte nem is tudom feleleveníteni a többiek játékát, bár Robert Duvall – nak örültem, és egy kicsit visszaidéződött a Mint a villám csapatfőnök – vezető párosa.

Kicsit sok lett a mélázgatás a filmben, az akciójelenetek bár szépen fényképezettek (érdekes látószögeket alkalmaz McQuarrie pl. az autós üldözésnél), az ügy hátterében meghúzódó összeesküvés is  lassan bontakozik ki, és még csak nem is szól akkorát. Nem mondom, hogy unatkoztam volna, de azért bízom benne, Cruise a Feledés – ben (Oblivion, bemutató áprilisban) erősebb lesz.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.