web analytics
ParaNorman

ParaNorman

A rajzfilmkészítők manapság nagy bajban vannak. Egyre nagyobb a kínálat, ráadásul úgy kell elkészíteni a mozikat a mai elvárások miatt, hogy anyuci-apuci se unja halálra magát, amíg a csemetéi szórakoznak a vászon előtt. A ParaNorman készítői azt hiszem, egy kicsit átestek a ló túloldalára, én nem biztos, hogy kisgyereket elvinnék erre a filmre, bár én remekül szórakoztam rajta.

Egy kisváros, Blithe Hollow lakója Norman, aki a tipikus kistermetű lúzere a sulinak. Nem elég, hogy van egy nagymenő plázacica nővére, egy eléggé konzervatív apja, a suliban sem túl népszerű, fogalmazhatunk úgy is, hogy csak az nem veri rommá, aki nem akarja – szóval mindezek felé még a halott nagymamáját is látja, és beszélget vele. Ja, és persze minden más szellemet és halottat lát az utcán, mindenhol. A furcsa fiúnak igazándiból csak egy haverja van, Neil, az iskola kettes számú vesztes figurája. Amikor azonban feltűnik nagybátyja, Mr. Prenderghast, akitől mindig is tiltották, kiderül, a srácnak küldetése van. A kisvárost egy átok sújtja, egy 300 évvel ezelőtt kivégzett boszorkány szelleme minden évben feléled, és feltámasztaná a halottakat, ha valaki nem olvasna Neki egy mesét ott, ahol eltemették. Mivel ezt korábban a nagybácsi tette meg, és most már Ő is zöld szellemként él, Normannak kell átvennie ezt a feladatot. A dolog nem megy túl egyszerűen, és amikor megjelennek a városban az első zombik, hatalmas kavarodás kezdődik, amiből csak Norman tudja a kiutat.

A film 3D stop-motion technikával készült, ami talán az egyik leginkább sziszifuszi munka, főképp olyan minőségben, mint a ParaNorman. A figurák elképesztőek, és volt pár olyan animáció, amitől leesett az állam. Ezzel tehát semmi gond nincs. A sztori vállaltan idézget horror klasszikusokból, valamint meglovagolja a mostanában futó zombi divatot is – nos, itt már kezdtek kétségeim lenni azzal kapcsolatban, hogy biztosan jót tenne e egy ilyen mozi egy kisgyereknek. A 3D és a hangzás időnként olyan elegyet ad, amit még egy gyengébb idegzetű felnőtt is nehezen viselne el. Oké, nem jelenik meg benne Rick Grimes és kis csapata a baltákkal, vér sem folyik, de a darabokra potyogó zombik látványa nem biztos, hogy gyermek-kompatibilis. Persze, értem én, a mai srácok ingerküszöbe már jóval magasabban van, mint a miénk volt az Ő korukba, de nem biztos, hogy ezt a határt még tovább kellene tolnunk. Persze, van benne mondanivaló is, szépen kifejtve a végére, nem is annyira szájbarágósan, mint ahogy az az átlag amerikai animációs filmekben szokás, de kellően megmagyarázva, hogy a kisebbek is értsék. A ParaNorman ezért egy nagyon izgalmas elegy lett.

Az eredeti verzióban olyanok adják a hangokat, mint Kodi Smith-McPhee, Anna Kendrick, Casey Affleck, Leslie Mann vagy John Goodman. Érdekesség, hogy a készítők egy pár apróságot le is vettek ezeknek a színészeknek a mimikáiból, és bizony ezek visszaköszönnek a figurákon is. A magyar szinkront még nem hallottam, az angol verzió rendben volt. A látványvilág tehát lenyűgöző, főleg, ha tudjuk, milyen technológiával készült, a sztori nem túl bonyolult, de annál félelmetesebb – inkább az idősebb kamasz – felnőtt kategóriának ajánlanám.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.